Hello Mommy Monster

Hello Mommy Monster

2360

2019. január 23. - Hello Mommy Monster

2360.

Én voltam a 2360. nő a meddőségi intézetben ahová jártunk , akinél sikeres volt a beültetés. Nagyon régen volt, de ha becsukom a szemem, ott vagyok ismét remegő térdekkel a műtőben a petesejtleszíváskor, majd a visszaültetéskor, és amikor az orvos közli, hogy 2 petezsákot lát, benne két apró Élettel, és beinvitálja Dávidot, aki bizton állította, hogy ő ugyan nem fog bejönni, csak a fényképet nézi meg. 

img_0370.JPG

Nem tudom, ki követi Pataki Zita és a férje sorsát, éppen most készítenek vlogot arról, hogyan készülnek a 9. lombikra. 8 lombik, 8 sikertelen beavatkozás és még mindig kitartanak az álmuk mellett, mert hát mi mást tehetnének és készülnek az utolsó alkalomra. Hihetetlen erő kell ahhoz, hogy ezt a sok hosszú évet végigcsinálja egy pár. A számtalan vizsgálat, a rutinszerű vérvételek, a lelki és testi megterhelést csak azok érthetik, akik túl vannak ennyi év kudarcon. 

Már sokszor mondtam, hogy sejtésem sincs , én hogyan reagáltam volna ha nem sikerül az első alkalom, és akár a második vagy harmadik sem. Mögöttünk "csak" 15 hónap küzdelem áll, mert mi rögtön tudtuk, hogy valami nem kerek és onnantól kezdve azonnal indítottuk a mókuskereket és úgymond pörgettük az eseményeket, minden megtettük azért, hogy mihamarabb ott legyünk ahol tudnak segíteni. 

A viszonylag gyors sikert, és nagy örömöt több nemvárt esemény is követte és azóta az, hogy én egy meddőségi intézet közelébe menjek meg sem fordult a fejemben. Úgy egyáltalán maga az eljárás, a rengeteg vizsgálat és a lelki része miatt, másrészt a koraszülés miatt sem. Nyilván az ember lányának ha már van egy gyereke és egészséges, akkor elégedett azzal, nem háborgatja a sorsot, azonban az utóbbi időben egyébként is, a Zitáék videóját nézve ( ugyan végigpityeregve, de ) azt gondoltam, bár én is ott lehetnék, bár ismét egy kis Élet megfoganásáért küzdenénk. Furcsa, mert tényleg az összes emlék, az ezzel járó érzések rám zúdultak, és tudom mennyire körülményes lenne egy lombikot végigcsinálni úgy, hogy már Dorka itt van, de mégis megerősítette bennem a vágyat, ami eddig mélyen csücsült a lelkemben. 

Persze próbálom is kiiktatni ezt a gondolatot, mert egy lombikhoz lelkileg szerintem nagyon rendben kell lenni és én jelenleg nem állok a helyzet magaslatán e téren. Ha sikerülne a lombik azon aggódnék mi lesz ha megint koraszülés lesz a vége. Mi lesz Dorkával, hogyan viselné, haragudna -e rám, hogyan szakadnék két fele, mennyire lenne koraszülés, minden rendben lenne, hogyan viselném én lelkileg. Persze tudom ezek azok amikre ilyenkor gondolni sem szabad, de valljuk be mindenkinek megfordulna a fejében. 

Idén lesz 3 éve, hogy részt vettünk a lombikon, és legyünk őszinték az idő és a gyerek megszépíti az emlékeket, amikor csak úgy általánosságban gondolok rá. Azonban, amint kapok egy emailt olyanoktól akik épp benne vannak a folyamatban azoknak nem tudok úgy válaszolni, mintha csak velük történne, kicsit olyankor visszacsöppenek és, kicsit ott is vagyok velük  ( jó lenne ha hatalmamban állna segíteni nekik ) és a lehető legtöbb pozitív energiát próbálom beléjük önteni, mert ez az amire ilyenkor szükség van. 

Picit nyíltabban beszélnek már a lombikról a meddő párok - mert igen nem meddő nő, vagy meddő férfi van, hanem párok - talán pont amiatt mert tudják , hogy a támogatást úgy igazán tényleg csak azoktól kaphatják ők is, akik keresztül mennek ezeken. Például a Zitáék vlogja is szenzációs, és tényleg hatalmas erő van bennük, hogy erről beszélnek, és mindezt értik is azok akik már ott átélték ezeket a vizsgálatokat, a munka előtti vérvételeket, ultrahangokat, injekciókat anélkül, hogy ezeken konkrétan megjelennének a képernyőn. Ezeket, ahogy említették ők is lehetetlen lekamerázni , egyrészt mert brutál sok idő, és nincs is mindig lehetőség rá.

De, és nálam ez a de ebben a témában mindig ott van, hogy akik szerencsére nem kell, hogy ezt átéljék,  ezek nélkül a jelenetek nélkül mégsem értik meg. Nem úgy nézik végig a vlogokat, nem olyan érzelmeket idéz elő bennük, amiket bennünk lombikos szülőkben. És elképzelhető, hogy ez csak az én mániám, hogy egy kívülálló is értheti igen, mennyire nehéz ez az időszak, de szerintem még mindig legtöbben azt mondanák, hogy örülni kell, hogy a tudomány itt tart, hogy gyerekeket tudnak gyártani - aminek örülünk, de ott van a sok-sok mögöttes dolog, amit más nem lát, más nem érez. És lehetséges, hogy nem is kell úgy érezniük, hogy nem kell mindenkinek érteni, sőt biztos és hangsúlyozom, hogy szerencsések is és az a normális ha nem kell tudniuk ezt, de mégis olyan jó lenne ha ebben az időszakban csak úgy tudnák , hogy épp miért sírsz az egyik percben, a másik pedig mosolygós arccal várod, hogy a párod beléd szúrja a tűt. 

Már annyiszor nekifutottam, de valahogy mindig úgy érzem, hogy képtelen vagyok ezt értelmesen leírni, elmagyarázni, ennek ellenére most mégis így itt hagyom. 

Tudom, hogy a világon mindenkinek más a sorsa, mindenkinek más a fájdalma és aki nem vált el az nem tudja milyen egy válást végigcsinálni, vagy eltemetni egy szerettünket , legyen az barát, feleség,férj,gyerek,szülő, vagy beteg gyereket nevelni, ápolni, és még számos példát lehetne említeni. Biztos vagyok benne, hogy mindenki hasonlóképp érez, mint ahogy én próbáltam fent elmagyarázni, és mindenki akinek fájdalma van örülne ha senki nem sajnálná, de mégsem valami félvállról odavetett sablon gondolattal próbálna erőt adni a másiknak. Tudom ez lehetetlen, és ezért nevetséges gondolatmenet és ezért képtelenség leírni. 

Szóval a kérdésem, te mit mondanál, kérdeznél ha egy olyan emberrel beszélgetnél egy olyan témáról, amiben neked nincs tapasztalatod, csak hallomásból tudsz ezt-azt, vagy csak sejtésed van arról mit érezhet, min mehet keresztül?

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hellomommymonster.blog.hu/api/trackback/id/tr8814581958

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása