A fejlődésneurológián már márciusban azt mondták, hogy ne járjunk dévény tornára, de én láttam a pozitív hatását nem hagytuk abba. Április elején mégis kényszerpihenőt kaptunk, mert Zitát műtötték. Aggódtam mi lesz így , lemarad-e Dorka, de az aggodalmam hiábavaló volt, ugyanis még a forgást is picivel a tankönyvben kijelölt idő előtt kezdte, ezért már utána sem vittem, hiszen mindent hozott a korrigált korának megfelelően, sürgetni pedig nem szeretném.

Egy hónap leforgása alatt kb. minden kötelező foglalkozás abbamaradt, szinte unatkoztunk, és mivel nagyon szerettük volna ha csecsemő kora óta úszik, így beírattuk babaúszásra. 

Én soha nem jártam úszni, nem voltam tisztában egy átlag jegy, vagy bérlet árával, ezért kicsit lehidaltam mikor a babaúszás bérleteket megláttam. Persze van ezek között is "olcsóbb", de gondolom ezzel is mint minden babáknak kínált termékkel, szolgáltatással úgy vannak, hogy a szülő úgyis a legjobbat szeretné  a gyerekének, lesz rá ennyi pénzért is igény. És tényleg. No de az sem elhanyagolható tényező hogy ezekbe az uszodákba azért tényleg csak gyerekek járnak, tehát semmilyen fertőzést vagy betegséget nem szednek össze elméletileg. 

Végül találtam egy elfogadható árú uszodát, amit nem is igazán uszodának neveznék, hanem egy családi ház medencéjének. Egy hatalmas házat kell elképzelni, ahol mindenki otthon érzi magát, a szülők és a gyerekek jönnek mennek, esznek-isznak, beszélgetnek. Tényleg nagyon otthonos és barátságos minden. Van egy nagy közös helyiség hatalmas játszószőnyeggel, egy felfújhatós medence teli labdával, csúszda és egyéb játékok, konyha amit szabadon lehet használni ételmelegítésre- tényleg minden biztosított ami egy babás anyának szükséges.

Kicsit tartottam attól, hogy bírja majd Dorka, mert az időpont amikor a Dorka csoportja úszik már egy babának szerintem eléggé este van ( 18:15kor kezdődik ), és ha éppen előtte nem sikerült egy alvást beiktatni, akkor már nagyon veszélyes a helyzet a hiszti kialakulására.

Sokan mondták, hogy az első bérlet a sírós bérlet, de nem szabad feladni. Persze van az a pont ahol szedjük ki a gyereket a vízből, ne hagyjuk megfulladni a saját nyálában, vagy épp a félrenyelt kortyokban,  de ne legyünk paraszülők és ne kapjuk ki az első könnycsepp hullajtásakor. Csak hagy ismerkedjen a vízzel, ez egy idegen hely, új közeg, új feladat, ismeretlen minden adjunk neki időt.

Dáviddal úszik, és mindketten nagyon jól kezelték a szituációt már első alkalommal. Volt sírás is, nevetés is, végül egy ici-picivel hamarabb jöttek ki a vízből mint a társaik , de a körülményekhez képest nagyon ügyes volt a kiscsaj ( ráadásul nem csak ő sírt ). Négy baba volt összesen, és az a baj ha az egyikük elkezdett sírni, a többiek annyira együtt éreztek vele, hogy szolidaritásból ők is ordítani kezdtek. Mindegyik baba az apukával úszott, így mi anyukák a partról lestük, mi is lesz ennek a végkimenetele, nem tudtuk eldönteni mi is sírjunk, vagy inkább nevessünk, ahogy hergelik egymást a kis cuclik. 

A további alkalmakkor nem sírt, vagy csak egy nagyon picit ha éppen egy feladat nem tetszett legörbítette a száját, de egyébként rettentően imádja a vizet és elvezi az úszást, sőt a harmadik órán már a kutyaúszás alapjait tökéletesen prezentálta :) 

A merülést Dávid még nem merte vele bevállalni, mert eddig nem viselte földöntúli örömmel ha víz érte hirtelen az arcát, vagy a szemébe ment a víz. Az utóbbi pár napban viszont fürdés közben folyton lefetyelne a vízből, megpróbál minket kicselezni hogyan is kerülhetne a feje a víz alá, úgyhogy Dáviddal megbeszéltük, hogy nem kell félteni a merüléstől a kis nyafkagépet, csak szokja a kiképzést.

Eddig négy alkalommal vettünk részt órán, és egyre jobban érzi az úszás ízét, mert már élvezi a nagy vizet is ( nemcsak otthon a fürdőkádban nevetgél),  használja a kezét-lábát, mosolyog. Volt azonban egy óra, amikor pár nyugodt perc után eltörött a mécses, és körülbelül 10-15 perc után ki kellett jönni a vízből, mert egyszerűen nem volt hajlandó bent maradni, nem volt kedve a kötelező mókához, így Dávid ugyan mérgesen, de kihozta a vízből. Én azt mondom ezt is el kell fogadni, mert ha magunkból indulunk ki nekünk sem mindig van kedvünk lemenni edzeni, vagy akár főzni, neki is lehet rossz napja ( ráadásul nem ő az első gyerek a földön akit ki kellett hozni az óráról ). 

Azóta voltunk ismét és a kötelező gyakorlatos résznél ismét pityeregni kezdett. Na jó nem pityeregni, vörös fejjel, lebiggyesztett, remegő ajkakkal és kétségbeesett szemekkel üvöltött. Végül megadtam magam és az oktató tanácsára én is bementem a vízbe, így ketten pancsoltunk vele, sikerült megnyugodnia.

Megvettük a második bérletét, kitartunk, nem hagyjuk hogy Ő legyen a főnök. Nem azért mert kínozni akarjuk a gyereket, és már csak azért is úszni fogsz, hanem mert tudjuk, hogy imádja a vizet, csak a mérhetetlen akaratossága miatt a kötelező torna alkalmával vágja be a durcit - de ehhez majd hozzászokik, hogy nem minden úgy van ahogy ő szeretné. Vagy nem.

Regina