Amíg nem volt Dorka, minden nap szépen rendbe volt vágva a lakás, el sem tudtam képzelni, hogy nálunk valaha is rendetlenség lesz - a gyerek is tisztában lesz azzal mi is a harci helyzet, nekem ugyanúgy rengeteg időm és felesleges energiám lesz, hogy a lakás mindig ahogy a Jóbarátok-ban mondták " Mónika tiszta" legyen. (...azóta kivettem a kezem a biliből )
Persze mondogatták, hogy majd leszokok erről az állandó rendrakásról, az állandó fertőtlenítésről, mert úgysem lesz elég kapacitásom mindent megsemmisíteni a bacilusoktól - én pedig csak bólogattam, hát persze higgyétek csak ezt.
Nos azóta igen előfordul, hogy körülbelül minden szanaszét hever a lakásban. Nem azért mert lusta lettem, hanem mert tényleg nincs időm például minden etetés után azonnal elmosni a cumisüveget, vagy a tányért, mert Dorka éppen nincs el egyedül, és nyilván nem a tányér hanem ő lesz az első. Vagy lehet, hogy a szárítóról leszedem a vasalni valót, de az még a kanapé karfáján pihen 2 napot, mert nincs időm kivasalni egyszerre az összeset.
A Dorka játékairól pedig jobb ha szót sem ejtünk. Amióta megszületett csak azt vártam mikor fog végre kúszni-mászni, mikor fogja bejárni a lakást, de azzal nem számoltam, hogy ekkor bekövetkezik a "minden játékot elviszek de semmit nem hozok vissza " időszak. Ezeket a játszószőnyegére rakosgatom amikor már végképp csak lábujjhegyen van lehetőségem közlekedni a lakásban ( persze neki mindegy ő odébb lök mindent, vagy átgázol akár egy könyvön is ), de aztán észreveszi, hogy hoppá minden eltűnt, kezdjük elölről.
Ha pedig éppen nem ő, akkor nekem sikerül szétpakolni. Pont a nincs azonnal időm megcsinálni dolgok miatt. Ma reggel is felmostam, mert minden össze volt tapicskolva, elmosogattam, majd megreggeliztem, elkészítettem az ebédjét , ő közben felébredt és szétnéztem és ismét nem állt minden katonasorban.
A lakásunk nem nagy, talán éppen ezért tűnik fel jobban a rendetlenség, hiszen minden egy helyen van, nincs elegendő terület, hogy ez a sok lom elvesszen. Nem nagy a lakás, de a takarítás ennek ellenére nem megy mindig úgy mint a karikacsapás. Ha Dorka együttműködő , vidám, az idő nem szeszélyes, semmi nem teszi labilissá a kedélyét akkor az ő segítségével ( ami a türelem és hogy hosszabb időre lefoglalja magát ) körülbelül egy két óra alatt végzek, de ha nyűgösködik, hisztizik, és egy tapodtat sem mozdulhatok el mellőle akkor oda az egész takarításnak. A legtöbbször azért segít nekem, kivéve a porszívózás terén, mert azt nagyon nem szereti, csak sír a hangjától.
Ilyenkor egyébként pakolgatom őt is az egész lakásban, mikor éppen melyik helyiség van soron, és közben éneklünk, mondókázunk, beszélgetünk, elmesélem neki éppen mit csinálunk. Persze nem bírja ki végig csendesen, de olyankor picit megölelgetem, szaladgálunk egy kört, játszunk pár percet.
Amíg kisebb volt hordozókendőbe raktam, és gyorsan végeztem mindennel. Most már elég nagy az egyedüli játékhoz, viszont ha már stabilan tud majd ülni és hátra tehetem a hordozóba akkor ismét ennek a segítségével takarítunk majd felgyorsítva a folyamatot.
Egyébként én szeretem, hogy ott van mellettem takarítás, mosogatás, teregetés , vasalás vagy főzés közben, mert így látja hogy vannak bizonyos teendők, és mivel minden iránt érdeklődik, már most odaadom neki a mosógépből kiszedett ruhákat, hogy "adogassa" nekem a teregetéshez ( persze most még csak megkóstolja ). Amikor a szárítóról veszem le, akkor is megtapogatja őket, megmutatom, hogy kell összehajtani, leteszem mellé ( persze legtöbbször így 2x hajtogatom őket ) . Portörléskor kap egy rongyot, vagy egy portörlőt.
Vele minden legalább másfélszer annyi idő, de így játékosan tanul és nekem sincs lelkiismeret furdalásom, amiért az ő idejét házimunkával töltöm, mert ez így közös idővé alakul.
Egyébként egy kisgyerek mellett tényleg lehetetlen mindent patyolat tisztán tartani, nem lehet a gyereket egész nap fertőtleníteni ( jó azért metrózás után, és ha nagyon összetapogat odakint mindent megtörlöm a kezét-lábát egy idő után, de nem minden másodpercben, ahogy a sajátommal csináltam mielőtt megszületett ). Már eljutottam odáig amióta jön megy, és mindent , tényleg mindent a szájába vesz, hogy nem akarom lemarni magamról a bőrt, ha a padlót nyalja, vagy a babakocsi kerekét fogdossa, vagy ha a papucsot ízlelgeti, vagy ha a fürdőszoba takarítás közben a kakispelussal teli kukát magára borítja ( mondjuk nem értem, hogy nem zavarja hogy az büdös, vagy lehet épp amiatt érdekes???!! ).
Dávid mondta mindig, hogy ez a gyerek még szart és homokot is fog enni, ehhez képest ő lett a ParaApa, mert már azon is kiakadt a hétvégén, hogy Dorka megkóstolta a homokozóban a homokot....azonnal elő kellett vennem egy törlőkendőt és letörölni a kezét. Hiába mondtam neki, ha már ülni fog és egyedül hemperegni a homokozóban még a pelenkájából is a homokot fogom sepregetni, szerinte túl Laza lettem....
Nem, nem lettem laza, csak egész nap tényleg nem áll módomban fertőtleníteni a gyereket, és a PICen is azt mondták egy éves koráig egyen meg egy kiló koszt. Rajta vagyunk az ügyön.
Regina
