Hihetetlenül vártam a 2019-es évet, nem azért mert a 2018 olyan rossz lett volna, de nem is volt a kedvencem. 

Kicsit feszélyezve éreztem magam az év első napján, amikor azt láttam, hogy már rengetegen posztolták az új évi fotókat, bejegyzéseket az új tervekről, álmokról, célokról - elég nagy volt a hajrá a közösségi oldalakon, én pedig kullogok itt hátul, mert még most az év első hétvégéjén jutottam el odáig, hogy leüljek összegezni a gondolataimat. 

Nálam nagyon ritka az amikor előre készül fotó, vagy bejegyzés, pedig talán jobb lenne, nem lennének ekkora lyukak a bejegyzések között. Az utolsó poszt elég rég született, de az igazság az ,hogy Dorka szinte egész decemberben beteg volt, és elég sokat is dolgoztam mellette, rengeteget rohangáltam és karácsony előtt sikerült nekem is nagyon durván lebetegednem. Dávid volt egyedül talpon, ügyesen vitte a feladatokat , én pedig csak toporogtam egy helyben. Picit talán annyi előnye volt a sok fekvésnek, hogy lenyugodtam , nyertem egy kis energiát az év végére, ugyanis én dolgoztam a két ünnep között és most a héten is dolgozok már, ráadásul egyedül vagyok, szóval ott vagyok ahol a part szakad. No de elég a nyavalygásból, jöhetnek az én céljaim, álmaim, amiket talán ha írás közben hangosan kimondok valóra is válnak.

Hatékony időbeosztás

Az első dolog, hogy szeretném megtanulni tényleg hatékonyan beosztani az időmet, mert ezzel folyton hadilábon állok. Egyszerűen nem tudom, hogyan kellene csinálnom azt ,hogy magamra jusson idő. Helyesbítek, jut magamra idő, este. Az én kikapcsolódásomat az olvasás, az írás, a varrás, és a sorozatok biztosítják, de az utóbbin kívül ehhez mind friss szellemre van szükség, amiből estére nekem már nem jut. Ha hajnalban kelek fel, akkor úgyis elkezdek dolgozni, hogy a délelőtt kicsit lassan teljen, ne kapkodjak. Plusz ezekre a hajnali munkákra szükség is volt, hogy Dorka bölcsis lett , mert azzal, hogy vittem-hoztam rengeteg idő elment ( de erről bővebben egy másik bejegyzésben mesélek ). A megoldás talán az lenne, ha nagyon hajnalban ébrednék, ami kb 4 óra, de nem hiszem, hogy akkor az estét ép ésszel kibírnám. Gondoltam egy percre pontosan beosztott napirendre, de a munka, és az esti altatások nem feltétlen mennek zökkenőmentesen aztán tudom, hogy hiba csúszna a rendszerbe. Tudom sokan küzdenek ezzel, és ha van bevált módszeretek írjatok :) 

Új munka - tanulás

 A második, és talán a legnagyobb, egy olyan munkát találni amit szeretni tudok, amitől nem vagyok idegbeteg és nem kaparom le magamról a bőrt, amiért ismét gép elé kell ülnöm. Dorkát azért írattuk bölcsibe, mert nem vesznek vissza 8 órába, és mert botrányosan utálom a munkám. Az volt a terv, hogy januártól álláskeresésbe kezdek, de a helyzet változott, így most még kicsit ki kell tartanom. Addig, hogy még nagyobb legyen a motiváció és hasznosnak érezzem magam jó volna belekezdeni egy-egy tanfolyamba és az angolomat visszahozni a régi szintre. Soha nem voltam karrierista, a gyerek volt az első, de nem tudom lesz-e/mikor lesz második ezért addig is szeretném kihasználni az időt és fejlődni, tanulni , olyan munkát szerezni, teremteni magamnak amiben jó vagyok, amiben örömömet lelem. 

 Rúdtánc

Nyáron voltam utoljára rúdtáncon, amit több dolog miatt is sajnálok. Egyrészt, mert ez volt az az Énidő, ami tényleg felrázott, amikor teljesen kikapcsoltam, amiből rengeteg energiát merítettem. Kezdetben csoportos órákra jártam, majd magánórára Dorka szeparációs szorongása miatt, de még így is teljesen élvezhető volt. Az energia mellett izmokat, és erőt adott ( persze ebben segített az is ,hogy Dorkát akkor még rengeteget hordoztam, számtalanszor volt ölben ésatöbbi ), a hátizmom nagyon szépen látszott, egész hajlékony lettem, és tényleg jó kondiban voltam. Ez nem is cél, ez fogadalom, hogy ha törik, ha szakad ezt csinálni fogom, mert szükségem van rá! 

Megélni a napokat, az Életet

Életem egyik legrosszabb döntése volt visszamenni dolgozni Dorka mellett. Nem azért mert lusta vagyok, és nincs kedvem dolgozni, egyszerűen csak egyszer kisgyerek az ember gyereke. Ez a család időszaka, a gyereké, az anyáé, hiszen 3 éves kora után ha nem jön a tesó, úgyis visszaáll a mókuskerékbe és csak nagy erőfeszítések árán jut majd annyi idő a gyerekére amennyit szeretne, saját magára pedig még kevesebb. Utólag szoktam rájönni, amikor sok a munka, amikor itthon is bőven akad mit csinálni, és a nap végén hulla fáradtan esek össze, hogy sokszor olyan érzésem van, mintha ott sem lennék az ilyen napokon. Mintha kívülálló lennék, csak csinálom a feladatokat mint egy gép de nem élem meg azt az időt. Nyilván már nem fogok felmondani, de ha lesz még gyerekem ilyen nem lesz, csak Mi leszünk. 

Valahogy bele van kódolva az emberekbe, hogy mindig menjenek valami után, hajtsák a céljaikat, ami szuper dolog, de mellette elfelejtünk Élni. Korábban, amíg Dorkáért küzdöttünk magammal, egyéb álmokkal egyáltalán nem törődtem. Nem mentünk síelni, mert bennem volt, mi van ha sikerült spontán és egy esés miatt történik valami, vagy ha épp akkor lenne a lombik. Nem iratkoztam be tanfolyamokra, nem terveztünk nagy nyaralást - egyrészt mert rengeteg pénz elment a vizsgálatokra, másrészt mert szintén ott volt, hogy nem tudtuk mikor kell egy-egy vizsgálatra mennünk. Kicsit ebben az időszakban lemaradtam az Életről. Bármilyen nagy vágyatok van, tartsátok szem előtt a kicsiket is, hiszen talán az a kis boldogság, amit az adhat is segíthet elérni a legnagyobb álmod. Ne halogassatok semmit, ne sajnáljátok a pénzt, bontsátok fel azt az üveg bort amit különleges alkalomra tartogattok, vegyétek fel a legszebb ruhátok és örüljetek minden új napnak.

Nevessetek, és legyen nagyon Boldog Új Évetek!

Regina