Amikor újra elkezdtem dolgozni nagyon örültem. Dorka akkor még egy másik fejlődési szakaszban volt és úgy éreztem pont jókor térek vissza, hogy megszokja, hogy délelőttönként dolgozok. 

Így 3 hónap után már akadnak időszakok amikor nagyon bánom, hogy visszamentem, viszont azt gondolom, hogy jót tesz nekem. Talán néhányan elítélnek, mert úgy tűnik a munkát választottam a gyerek helyett, de ez nem így van. Itthonról dolgozok, heti 20 órában, rugalmasan. Amikor Dorkának szüksége van rám ott vagyok, de közben türelmet tanul és pici önállóságot. Nem gondolom azt , hogy emiatt kevesebbet foglalkoznék vele, sőt, jobban megbecsülöm a munka utáni időt amit vele tölthetek és odafigyelek, hogy az minőségi idő legyen. Plusz szerintem jó dolog ha tudja, hogy az anyáknak is van más kötelességük is, és megtanulja, hogy a munka fontos.

Vannak napok amikor a hajamat tépem, vagy a munka miatt mert éppen vacakol  odabent minden, vagy mert Dorka brutál hisztis, nyűgös és mert ràjön a csakAnyával szeretnék lenni életérzés vagy ez úgy mind egyszerre. Olyankor a lakás is romokban, sokszor azt sem tudom hova nyúljak , hogyan szakadjak ennyi felé. Valahogyan mégis sikerül megnyugodnom, általában Dorka is kimerül és szundizik egyet, én pedig hihetetlen szuper sebességgel képes vagyok akàr egy rövid 20 perces alvás alatt is, befejezni a munka nehezét, mosogatni, enni, egyszóval mindent elvégezni amivel le voltam maradva.

Augusztus 14 óta dolgozok, és elég rugalmas még így 4 órában is az időbeosztásom, mert Dorkával is el tudunk menni a délelőtti babás programokra, vagy ha Dorka nyűgös vagy halasztatatlan dolgom van akár délután is tudok dolgozni, de valahogy mégis ott van az a kötöttség. Körülbelül 2-3 hete írtak a cégtől, hogy van 22 nap szabadságom kezdjek vele valamit, így most ki is vettem a hét elejére 2 napot. Amikor magamban kimondtam, hogy szabadságra megyek rögtön a reklám jutott eszembe - " az anyák nem mennek szabadságra, az anyák Wick Triactint szednek " . Persze, hogy nem, de mégis olyan szabadnak éreztem magam abban a két napban. 

Már nem is emlékeztem hogyan teltek a napjaim a munka előtt, és borzasztóan vártam,hogy újra csak Dorkára és magamra koncentrálhassak. 

Hihetetlen jó érzés volt úgy felkelni, hogy tudom munkanap van, de nem kell hajnalba kikászálódnom az ágyból. Ébredés után Dorka ugyanúgy segített Dávidnak készülődni mint máskor, addig én elmosogattam, összerámoltam az éjszakai maradványokat, de utána le tudtam ülni Dorkával játszani.

Egész nap nem frusztrált, hogy rendetlenség van, hogy még nem mosogattam el, egyszerűen csak élveztem, hogy újra csakAnya vagyok. Meséltünk, összebújtunk, pihentünk az alvásai után, videót néztünk, sokat nevettünk. Kedden Ringatóra mentünk, aztán vásárolni, mert nem volt fontos hazaérni. Délután süteményt sütöttünk, mert Dávid reszelt túróst óhajtott- aztán úgy gondoltuk Dorkával ám legyen neki esti boldogság. 

Tulajdonképpen azt nem is értettem, hogy máskor munka mellett hogyan jutok el ugyanúgy Ringatóra, boltba, és hogyan játszok Dorkával és főzök is meg a nap végére, mert valahogy ezen a keddi napon úgy érzem ez kivitelezhetetlen lett volna.

Olyan lehet ez mint a fizetés téma, mindenki képes megélni annyiból amennyit keres. Ha csak 120ezer Ft-ot az is elég, de ha éppen 400 ezer Ft-ot keres, azt is mind egy szálig képes elkölteni. A feladatok terén is ez a helyzet, ha nincs úgymond semmi dolgom akkor is elszalad a nap ( pontosabban elszórakozom a napot) , de ha ezer dolgom  és muszáj elvégezni azokat, akkor képes vagyok több teendőt is kipipálni és nem ülök rajta 2-3 napot, merthogy úgyis van időm még.

A kezdeti időben nagyon örültem, hogy dolgozok, de ma már vannak napok amikor ugyanolyan munkaundorral kelek mint régen, és csak számolom mikor leszek már nyugdíjas, de kell ez, hogy kicsit a komfortzónámból kibillenjek. Másrészt amit az imént említettem, hogy munka mellett is be tudom sűríteni a napom úgy hogy mindenre jusson idő, és így nem csak lébecolok.

Szóval attól, hogy néha nagyon bánom hogy visszamentem ilyen hamar attól függetlenül tudom, hogy jó döntés volt és szükségem van rá, de a szabadságaimat maximálisan ki fogom használni :) 

Már várom a következő "szabad" napomat. 

Regina