Akár a baba hintaszékbe ülteted, vagy egy pokrócra fekteted, esetleg mikor kúszik és jár utánad megy. A lényeg, hogy nincs olyan korszak a kisgyerekes anyukák életében amikor egyedül tud elmenni napközben pisilni. Amikor már beszélnek, hangzik a kérdés : "Anya mit csinálsz?" Persze előtte, minden alkalommal elmondtad már neki, hogy hova mész, mit csinálsz s lesz idő miközben a combod simogatja és a gyermeki őszinte kíváncsiság által vezérelve még a lábad közé is bekukkant, mi is történik ott.

Dorka még mai napig rám töri az ajtót, vagy ha bezárom akkor kopog. Nagyon korán kezdett érdeklődni a Wc iránt, ezért 16 hónaposan kapott egy Wc szűkítőt és egy bilit, és időnként megkérdeztük szeretne-e ráülni. Elmagyaráztuk neki, amit már sokszor, hogy a nagy gyerekek és a felnőttek a Wc-t használják, nincs már pelus, ami összegyűjti a pisit és a kakit, ezért ha úgy érzi pisilni vagy kakilni kell szóljon. Körülbelül 3 hétig csak rá-rá ült, de a tizedmásodperc törtrészéig tartott a lelkesedése, és már el is volt felejtve a bili. Aztán egy vasárnap reggel úgy döntött ő szól, hogy kaka. Megkérdeztem kipróbálja -e a szűkítőt és azt mondta igen. Sikerrel jártunk, de új érzés volt ez neki, ezért megijedt. Persze tapsoltunk, megdícsértük, és még utána 2 nap megismételte, de utána úgy döntött korai ez még neki. 

Próbáltam figyelni mikor kell Wc-re mennie, és kérdezgettem ráül-e, de nem mutatott különösebb lelkesedést a dolog iránt, így nyár elejéig hanyagoltuk a témát. 

Szeretném hangsúlyozni, hogy semmit nem erőltettünk, minden alkalommal megkérdeztem van-e kedve hozzá, és ha a válasz nem volt, nem kekeckedtem. Kicsit egyébként én is beleuntam a folytonos kérdezősködésbe, és vagy ezzel, vagy egyébként is nem tudom, de áttörést értünk el, mert amikor a pelusba ment a kis - vagy nagydolog, annyit mondott kaka. Ilyenkor ismét jött a dícséret, a biztató szavak, hogy ügyes, de akkor szóljon, vagy legalábbis próbáljon szólni amikor érzi, hogy jönni, és akkor tudunk szaladni a Wc-re. Amikor már ez ment egy jó ideje, akkor a jelzések alkalmával dobtam el mindent , kaptam fel a gyereket és sprinteltünk a Wc felé - persze nem voltam elég gyors egyszer sem, vagy ha gyors voltam nem volt hajlandó a Wc-be pisilni. S hogy honnan tudom, hogy utána a pelusba elintézte? Mert mindig áttapogattam, vagy szólt ő maga. Miután erre rájöttem, hogy az én gyerekem már igenis képes visszatartani, és kontrollálni ezt  a dolgot lettem határozottabb és ráültettem 20 percenként a Wc-re, vagy felhajtottam a szőnyegeket, ő pedig csak egy bugyit kapott, de sajnos nem kerültünk közelebb a célhoz. Sőt. Távolabb, mert amikor bugyiba flangált, akkor érezte hogy ott bizony semmi nincs ami felszívja a nedvességet és jött a nagy sírás. Hiába győzködtem, hogy nem baj, ezért kell szóljon, ilyenkor vigasztalhatatlan volt. Szóval úgy döntöttem elengedem a dolgot. Három olyan hét következett , amikor egyébként nem töltöttünk itthon egy huzamban 4 napnál többet, ezért felesleges lett volna bele kezdeni, azzal pedig nem szerettem volna frusztrálni, hogy idegen helyen vagy utazás közben ha nem tudja tartani ismét rossz élmény fűződjön ehhez.

Végül úgy alakult, hogy egy nap fürdés után nagyon sírni kezdett és a pelusát fogdosta- először arra gondoltunk felfázott, de ez nem volt jelen minden pisinél, így kizártuk. Majd hétvégén utazás közben ismét nagyon sírni kezdett, kicseréltük a pelust, de utána rá 3 percre cserélhettük is ki ismét, mert totálisan tele volt. Majd még egy alkalommal kénytelen voltunk megállni, mert ordított. Kiderült azért mert nem akart a pelusba pisilni. maradt a nagylányos fűbe pisilés. Nagyon tetszett neki. Azt hittük ez az, akkor innentől sima ügy. Tévedtünk, utána minden ment a régi kerékvágásban. 

Ezután 4 nappal, augusztus 7-én a délutáni alvás után mindenféle próbálkozás nélkül úgy ébredt fel, hogy ő a Wc-be szeretne pisilni. Nem álltam az útjába. Volt tapsikolás, pacsi, Wc lehúzás. Nem számítottam arra, hogy az én gyerekem így lesz ennyire magától szobatiszta, és hogy az első saját akaratából történt pisi után ő már csak itt intézi majd a dolgait. Igen, nem volt probléma a nagydologgal sem. Annyi kis nehézség volt benne, hogy már a dolog előtt egy órával 10 percenként a Wcre szaladgáltunk, és mondókáztunk, mert valahogy ezt a részét azért mégis nehezebben engedte el. Amióta szobatiszta, az első 3-4 este volt éjjel tele a pelus, azóta is kap ugyan, biztos ami biztos, de soha nincs benne pisi. Éjjel is szól, hogy menjünk pisilni. Volt már hogy mondtam neki menjen nyugodtan a pelusba, hogy ne vakítsa ki a szemét a fény, és ne ébredjen fel, de már egyszerűen nem tudott belepisilni a pelusba. 

Szóval van még olyan, hogy pelust kap, ha elmegyünk valahova és tudom nem biztos, hogy meg tudunk állni rögtön bilizni ( bár már ezt is bizonyította, hogy akár 3/4 óráig is képes tartani ) , de alapjában véve már csak bugyiba flangálunk . 

Nagyjából ennyi a mi történetünk, tulajdonképpen mondhatni magától lett szobatiszta Dorka, nekem csak a türelmet kellett biztosítanom a kezdetleges rengeteg Wc-re szaladgálás által, és nemcsak a szaladgálás, az ott üldögélés miatt is , mert úgy gondolta traccspartizni járunk oda miután megkönnyebbült. 

Hajrá Mindenkinek aki még előtte áll - tapsoljatok, énekeljetek, drukkoljatok :)