Kik vagyunk és hány szerepre jut időnk amikor már nemcsak magunkért élünk, mire elég a nap 24 órája?

Olyan sokszínűek vagyunk, sokrétűek szeretnénk lenni - legalábbis én igen. 

Soha nem voltam karrierista, vagy az a nagy bulizós miután befejeztem az egyetemet. Rögtön tudtam, hogy dolgozni szeretnék, a saját lábamra állni és családot alapítani.Ebből kifolyólag mindig azt mondtam, hogy én soha nem fogom bölcsibe adni a gyerekem, otthon leszek 3 éves koráig ( alap, hiszen az volt a terv, hogy rögtön jön majd a második ). Ember tervez szokták mondani, aztán egyszer csak bilibe ér a kezünk és felébredünk, nem is megy minden úgy mint a karikacsapás és az Élet nevű játék könnyebb amíg gyerek vagy.

Amíg Dorka pici volt nagyon egyszerű dolgom volt vele, mindent meg tudtam csinálni mellette- bárhova elmehettem vele, és mivel lakásvásárlás előtt álltunk úgy gondoltam otthonról a részmunkaidő teljesen kivitelezhető, hiszen vele is vagyok és haladunk is előre.

Ma már ha visszamehetnék az időben nem vállalnám ezt. Nem azért mert nem megoldható, hanem mert abba nem gondoltam bele, hogy ezáltal magamra nem fog idő jutni, hiszen minden időm Dorkának próbálom adni miután a gép elől felálltam, plusz egyéb kötelezettségeim is vannak a lakáson belül. Persze ha olyan munkáról lenne szó, amit imádok, vagy ami a saját vállalkozásom az más, de csak a pénz miatt nem. S közben kiderült nem is vesznek vissza teljes munkaidőbe, ami miatt rettentő frusztrált vagyok és amióta ezt tudom Dorka érzi és egyszerűen nem hagy dolgozni. Szóval most elég erősen fontolgatom, hogy felmondok. S ezáltal a gondolat által fogalmazódott meg bennem, hogy valójában mennyi szerepet is kell ellátnunk nekünk nőknek. 

A frusztráltságom ott kezdődött hogy elmondták nem vesznek vissza, ami által bosszantani kezdett ha csúszás volt a munkába - mert korábban túlóráztam is és mindig megcsináltam a rám eső feladatokat. Innentől viszont zavart a dolog, hiszen a Dorka idejét és az alvásideje alatt töltött énidőmet is elvette, pedig korábban ez nem okozott gondot, jól kezeltem a napjainkat, képes voltam hajnalban kelni dolgozni és késő este foglalkozni a saját dolgaimmal. Amióta viszont tudom ezt, hogy új helyet kell keresnem majd képtelen vagyok ezekre, és megöl a düh ha bármi csúszás van - amit most már úgy kezelek hogy leadom a munkát egyszerűen a 4 óra után, mert ez egy ördögi kör volt és már nem bírtam idegekkel. 

Emiatt könnyebbnek gondolnám a napjainkat ha felmondanék, viszont ekkor jutott eszembe, hogy tulajdonképpen hasonlóan telnek majd a napjaink és telik minden anyának a napja akinek már bölcsis/ovis a gyerek és 8 órában dolgozik. Az anya, aki miután összekészítette reggel a családot és mindenkit lerakott az oviba, suliba és elmegy dolgozni,majd délután felvesz mindenkit és jön egy kis közösidő, főzés, egyéb házimunka, ott a férj és hol marad ő? Mikor jut ideje magára? Hogyan lehet minden összeegyeztetni, besűríteni a nap 24 órájába, úgy, hogy aludni is szeretne.

Persze másabb most a helyzet, mert jelenleg én a munkám úgy végzem, hogy közben Dorka itt van, és tulajdonképpen a fél szemem mindig rajta, két fele figyelek, vele is vagyok és nem is, közben tudunk játszani- összebújni (így végülis a közösidő félig kipipálva ).

Általában a délelőttöm a munkával telik, és ilyenkor próbálom besűríteni a lakás gyors összerámolását, teregetést, ugyanakkor közben játszok Dorkával. Mire eljön az alvásideje tulajdonképpen hulla vagyok, és azon töprengek mihez is kezdjek neki, mivel töltsem azt a nagyon gyorsan elrepülő másfél órát- amit ha énidőre fordítok sikerül feltöltődnöm a nap hátralevő részére. 

Szóval ha felmondanék azonnal, akkor szuper lenne. Csak anya lehetnék, nem lenne lelkiismeret furdalásom mert  sok időt töltök munkával, mert nem élem meg 100%osan Dorka pici korát. Temérdek időm lenne, és talán túl könnyen hozzászoknék a jóhoz. Viszont, ha hozzászoknék ehhez az állapothoz rossz lenne újra visszaszokni, ugyanakkor jó volna egy kis időt még tényleg csak magunkra fordítani - szóval nagy a dilemma.

Jelenleg úgy próbálom legyőzni a bennem lévő feszültséget, hogy tényleg csak annyit dolgozok, amennyit kell - tehát a 4 órát, és ha Dorka hív próbálom rávezetni, hogy játszon egyedül, de közben beszélgessen velem. A legnagyobb baj, hogy képtelen vagyok már hajnalban felkelni - leginkább mert nagyjából 2 hónapja felkel hajnalban és magunk mellé kell venni, és így, hogy annyira bújik, hogy leesem az ágyról nincs szívem ott hagyni- szóval hajnali munka , vasalás, főzés ésatöbbi kilőve ( persze tudom ez az én hibám ). Volt egy időszak kb. 4 hónap amit 5-6 óra alvással ( no nem egyhuzamban ám ) húztam ki , de eléggé rottyon voltam a végére, be kellett látnom, hogy ennyi nekem nem elég, az egészségem fontosabb. 

De elég a sok rizsából, érdekelne, hogy Ti , akik dolgoztok akár 4 órában még otthon, akár már főállásban 1-2-3-4-5 gyerek mellett, hogyan sűrítetek be mindent egy napba? Titeket is gyötör a lelkiismeret, hogy nem tudtuk elég időt a gyerekekkel lenni, vagy ha igen akkor szalad a ház? Mikor jut idő magatokra? Szorosan be van táblázva minden nap, és meg van tervezve, vagy lesz ami lesz? Kinek mi a jól bevált trükkje? Osszátok meg velem- Köszönöm.

Regina