A könyv érték - össze sem tudom számolni hányszor hallottam ezt a szüleimtől. Könyvet nem adok kölcsön - ha adtam, nem kaptam vissza. A szüleimnél otthon, a folyosó végén hatalmas könyvsarok áll, ahonnan csak a nagy ablak és egy kényelmes karosszék hiányzik. Mindig úgy képzeltem , egyszer majd a saját házamban lesz egy ilyen mesés olvasósarok. 

Dorka, szerencsére falja a könyveket. Két polc van tele a szobájában könyvekkel, van miből válogatnia. Tulajdonképpen a könyv egyike azon dolgoknak, amire soha nem sajnálom a pénzt.

Dorka szobáját ékesíti egy- két könyv a mi gyerekkorunkból, s ezek tényleg kedvencei Neki is. Határozottan az első számú kedvence:

Füzesi Zsuzsa: Beszélgetőkönyv 

Tudni kell, hogy a Dorka akaratossága sok gyereket felülmúl, a makacssága az eget veri. Bőven jutott neki, hiszen Dávid és én is hihetetlen önfejűek vagyunk. Hálás vagyok, hogy szereti ezt a könyvet lapozgatni, nem érzi kényszernek, feladatnak, mindig önmagától kéri, hogy olvassuk el belőle a megcsúnyult arcú kislányt aki irigy. Rengeteg mindent sikerült a könyv által megértetnünk vele, leginkább az irigységről, a veszekedésről, a hisztiről, a verekedésről. 

Sajnos, ahogy belépett a dackorszakba ( 22-23 hós volt ) - gyakorlatilag amióta folyékonyan beszél, sok problémánk volt vele. Elméletileg csak életkori sajátosság, de állandóan másokat akart ütögetni, magát csipkedte, harapott ha nem tetszett neki valami, a saját fejét ütögette, ha nem adtak oda neki valamit elvette. Hirtelen eléggé nagylány szeretett volna lenni. Lakáson belül még kevésbé volt ciki a dolog, de amikor a vonaton azt hangoztatta , hogy ő meg akarja rúgni a nénit akkor azt hittem elsüllyedek. Közben pedig bocsánatot kellett kérnem a hölgytől, és elmagyarázni a gyereknek, hogy ez nem illő, nem rugdosunk senkit, büntetést fog kapni. Borzasztó sok türelem kellett ehhez az időszakhoz, mert elég hosszú volt. A könyv tökéletesen elmagyarázza mit illik és mit nem, ráadásul a rajzok annyira csodásak benne. Fogtam már mai mesekönyvek közül is gyönyörűen illusztráltakat, de ez olyan igazán csodás régi képekkel van tele. Nekem a kedvencem, amikor elmeséli, hogy a játékoknak is van lelkük és világgá mehetnek - tulajdonképpen én mióta az eszemet tudom ezt vallom, minden dolgomra extramód vigyázok. Amikor Dorkát is megkérem pakoljon össze, rögtön jajveszékel, hogy nem akarom, hogy elmenjenek máshoz a játékaim. 

Füzesi Zsuzsa: Mondókáskönyv

2 éves korára Dorka nagyjából 20-25 mondókát tudott magától, s nemcsak a legegyszerűbbeket. Tanultunk sok olyan mondókát is , ami mindkettőnknek új volt, és előfordult, hogy nekem nem jutott eszembe melyik sor következik, vagy összekevertem 2 mondókát és ő kijavított. Születése óta mondókázok és éneklek neki, sőt még a pocakomban volt, de minden reggel elénekeltem neki a Pál, Kata, Péter jó reggelt c. dalt. 

Forognak a kerekek

Véletlen bukkantam rá egy kis nyugodt Librizés közben a könyvre, és annak is a borítója tetszett meg. Egy mondókát sem ismertem belőle, de Dorka annyira örült neki, amikor odaadtam neki, hogy pár nap alatt megtanultuk az összeset. Nagyon szereti, hogy "lyukas" a könyv, mindegyik járműnek érzékelni lehet mekkora is a kereke és persze van benne betonkeverős mixerkocsi, ahogy ő mondaná. 

Bogyó és Babóca összes

Nem értem azokat a szülőket, akik nem szeretik Bogyóékat, mert egy végtelenül kedves mese, ami megfelelő nyelven tud kommunikálni a gyerekekkel. A mesék nem rövidek, nem hosszúak, folyamatosan fenn tudják tartani a kicsik érdeklődését. A történetek kedvesek, a barátságról, szeretetről, segítőkészségről, gondoskodásról tanulhatnak, s minden történetből levonható valamilyen tanulság. Ráadásul felnőttként is tanulhatunk belőle - például fogalmam nem volt melyik bogarat hívják bodobácsnak- ám most már ezt is tudom. 

Herve Tullet: Pötty könyv

Egy hihetetlenül kedves, és mókás könyv. Mindössze pöttyök vannak benne, némi utasítással a lap alján. Ha nem nézzük meg előre az oldalakat, szinte mi felnőttek is várjuk a csodát vajon mi történik ha 5x megnyomjuk a sárga pöttyöt? Vagy ha jobbra fordítjuk a könyvet? Amikor egyre hangosabban és hangosabban tapsolunk? Egyszerű, ám annál nagyszerűbb. Ötletes és tényleg jó hangulatot teremt, a gyerekek kíváncsiságát maximálisan kielégíti, plusz részesei lehetnek a könyv életének, hiszen nekik feladatuk van - nyomkodni, rázogatni, tapsolni kell nincs megállás ha azt akarjuk mozogjanak azok a pöttyök. 

Te vagy az anyukám?

Egy végtelenül egyszerű könyv, minden oldalon van egy lyuk, ahol érezni milyen puha a nyuszi bundája, aki keresi az anyukáját. A rövid útja során több állattal találkozik és megkérdezi tőlük ők e az anyukájuk, akik elmondják miben mások, miért nem ők az anyukák. A végén persze találkozunk nyuszi mamával. Fogalmam nincs miért ekkora favorit, de a babáinak Dorka ebből szokott mesélni és tényleg nem tudja megunni. Talán azért mert tényleg az egyszerű háziállatokról mesél, és mert lehet simogatni a nyuszi bundáját. 

Axel Scheffler : Itt a Csikimanó!

Határozottan a kihajtható fülekkel nyűgözte le a könyv Dorkát, majd a vonat és csak azután a Csikimanó. Csak ezután fedezte fel mennyi minden van még a könyvben. Azóta persze kívülről tud minden sort, minden oldalon tudja mi hol van, ki mit csinál. Általában ebből is a babáinak mesél, az első könyvek között van amit levesz a polcról, és ha utazunk ez a könyv tuti utazik velünk. Már a nagyon picik is élvezni tudják, bár a kihajtható fülek ott veszélyben lehetnek, de az illusztráció szuper, nagyon színes ezért az apróságokat is fejleszti. 

Szívből ajánlom őket, remélem nem fogtok csalódni ha beszerző körútra indultok.

Regina