Dorka mindjárt egy éves, el sem hiszem hogy repül az idő, hogy tavaly ilyenkor még a babakelengyét válogattuk, ruhákat mostam, hogy még a napon száradjanak és élveztem minden egyes napot pocakosan, ugyanakkor vártam a napot , hogy végre velünk legyen.
Éppen egy éve írtam meg a régi blogon, hogy a 28+5 hetes ultrahangon a doktor vázolta, hogy érkezhet korábban a baba, mert még ugyan nem kórosan, de több a magzatvíz mint kellene és a méhlepény öregedni kezdett - ekkor olyan fázisban volt éppen amilyennek csak a 34.héten szabadna lennie. Pontosan jól saccolt, mert kérte, hogy 4 hét múlva menjek vissza ( Dorka 32+3 hétre született ), és ha nagyon romlik az állapot akkor hamarabb megműtenek, mert a babának akkor biztosabbak idekint a feltételek mint odabent.
Persze így egy év elteltével könnyebb a visszaemlékezés, minden rendben van CsoDorral és a többi inkubátor társával, ugyanakkor mégsem múlt el teljes egészében a fájdalom.
Egy hónapot töltöttünk kórházban, s ez idő alatt jöttek és mentek a babák, ismerkedtek az anyukák. Hazatérés után egy csoportot csináltunk Facebookon ahol tartjuk a kapcsolatot. Történt hát. hogy megszervezésre került az augusztus 30- október közepe között született babák születésnapjának közös ünneplése.Felmerült külső helyszín is a szervezésre, azonban a legmegfelelőbb a kórházat gondoltuk, ahol örömmel vártak minket.
Mindenki nagy örömmel készült, sütivel, lufival, sok- sok mosollyal. Végül elérkezett a nagy nap és szépen sorban érkeztek a családok , és mind a 15 baba egy hatalmas szőnyegen játszott önfeledten, mit sem törődve azzal mi történt egy évvel ezelőtt. Mi szülők pedig büszkén, a rossz emlékeket feledve csodáltuk őket. Jó volt újra találkozni, immár megnyugodva, és jó volt megbeszélni a tapasztalatokat - ki hol tart hozzátáplálásban, mozgásfejlődésben, kiknél milyen szokások alakultak ki. A nővérek és az orvosok is megszeppenve álltak meg először az ajtóban, majd fürkészték kit ismernek meg, ki mekkorát nőtt és csak mosolyogtak.
Nehéz időszak volt ez mindenkinek, de mégis mindenki boldogan tért vissza és tér vissza a vizsgálatokra is, szerintem azért - legalábbis én, mert egyfajta biztonságban érezzük magunkat ott. Hiába volt küzdelmes, és reménytelen de már akkor is ott voltunk együtt és tartottuk a lelket a másikban.
Azonban a buli végeztével a megmaradt csipegetnivalót levittük a PIC nővérszobába, és újra remegő térdekkel sétáltunk végig a folyosón, dobogott a szívünk a PIC ajtaját és a kint várakozó inkubátorokat látva, és irigykedés fogott el amikor láttuk az újszülött osztály babáit és a fáradt anyukákat.
A legközelebbi találkát Mikulásra tervezzük - addigra már nagyobbak lesznek, még huncutabbak , és totyogósok a gyerekek, így még jobban élvezik majd egymás társaságát. Csodás lenne ha ez a születésnap és egyéb találkát rendszeresen megvalósulnának, és a babák idővel tényleg megismernék egymást és barátok lehetnének.
Nehéz időszak volt ez mindenkinek, de mégis mindenki boldogan tért vissza és tér vissza a vizsgálatokra is, szerintem azért - legalábbis én, mert egyfajta biztonságban érezzük magunkat ott. Hiába volt küzdelmes, és reménytelen de már akkor is ott voltunk együtt és tartottuk a lelket a másikban.
Azonban a buli végeztével a megmaradt csipegetnivalót levittük a PIC nővérszobába, és újra remegő térdekkel sétáltunk végig a folyosón, dobogott a szívünk a PIC ajtaját és a kint várakozó inkubátorokat látva, és irigykedés fogott el amikor láttuk az újszülött osztály babáit és a fáradt anyukákat.
A legközelebbi találkát Mikulásra tervezzük - addigra már nagyobbak lesznek, még huncutabbak , és totyogósok a gyerekek, így még jobban élvezik majd egymás társaságát. Csodás lenne ha ez a születésnap és egyéb találkát rendszeresen megvalósulnának, és a babák idővel tényleg megismernék egymást és barátok lehetnének.
