A futás valahogy sose feküdt nekem. Talán 2-3 éve próbálkoztam vele legutóbb, de egyszerűen rosszul veszem a levegőt, rossz a technikám és az oldalam folyton szúrni kezd és onnantól megette a fene az egészet. 

A futócipőm azóta porosodik és várja hogy ismét életet leheljek belé, ám a tervemmel kapcsolatban a bökkenő az hogy jön a hideg. Ami még talán nem is baj, de az eső és a latyak. Mindig is képtelen voltam ép ésszel felfogni hogyan képes valaki mínuszban , hóban és esőben is róni a kilométereket - na mondjuk én először hálás leszek majd pár méterért. ( aki esetleg tapasztalt futó, szívesen fogadok tippeket milyen felszerelést érdemes beszereznem a télvíz ideji futásra ).

Ami viszont mellette szól, hogy az állóképességem sehol sincs ( jó a rúdtánccal jött rám némi izom, de az is főleg a hátamra, és az más izmokat dolgoztat meg,  bár oda sem jutottam el már 2 hete ), és azt hallom mindenkitől, hogy csak elkezdeni nehéz a futást, és utána már az lesz az életed, és más ember leszel. Örülnék ha én is a futás szerelmesévé válnék és kikapcsolódást nyújtana, nem pedig levegőért kapkodást.

Nagyon úgy néz ki, hogy lesz egy saját lakásunk, ahova mindenképp szeretnék helyet keríteni egy mobilrúdnak, hogy mindennap gyakorolhassak, mert ez tényleg kikapcsol, tényleg örömet ad, tényleg szeretem csinálni. Soha nem volt egyetlen sport sem, amit szerettem volna, ami akkor is jól esett ha piszkosul elfáradtam, de ez olyan. Nagyon sajnálom, hogy nem volt elég merszem akkor elkezdeni amikor még bőven lett volna lehetőségem eljárni hetente többször is- de a gátlásaimat valahogy a szüléssel veszítettem el.

Amikor Dorkával kezdtem a terhességet 42,5 kg voltam, szülni pedig 52,5 kg-val mentem ( mondjuk még volt 8 hetem, szóval biztos jött volna rám ), majd a szülés után már néhány nappal csak 46kg voltam, majd 44 kg, most pedig ismét 42,5 kg-t mutat a mérleg. Elég sovány...úgy szó szerint, főleg hogy eltűnt az a kevés cickóm is, és a fenekemről is eltűnt az izom. Tényleg egy deszkalap lettem, egyáltalán nem érzem magam így jól, nem érzem magam csinosnak, nőnek, ezért szeretnék 2-3 kg-t magamra szedni és az izmaimat visszaszerezni. Még nyár közepén elhatároztam ha belegebedek is minden este tornázok Rubint Rékára, de Dorka kései elalvásai miatt füstbe ment a tervem.

Az előző vágy eléréséhez elengedhetetlen, hogy megfelelően táplálkozzunk. Egyszer vagyis kétszer már volt időszak amikor teljesen életmódot váltottunk és sokkal jobban éreztük magunkat a bőrünkben Dáviddal mint amikor csak eszünk,eszünk és eszünk (inkább zabálunk), és megmozdulni sem bírunk. Nem beszélve arról, hogy nem sokkal az evés után már éhesek is vagyunk. 

Volt egy jó félév, amikor a paleo szerint étkeztünk, és ugyan nehéz volt átállni, főleg nekem mert én nem vagyok nagy húsevő , és elképzelni sem tudtam, hogy csak zöldséggel hogy fogok jól lakni, és hogyan fogok egy rántottát vagy virslit kenyér nélkül megenni??! Végül már az volt a furcsa ha kenyeret kellett volna enni. Nem ettünk tejcsokit, kekszet , chipset, semmi gyors kaját és tényleg felüdülés volt a testünknek, de aztán jött a karácsony és mivel a család nem eszerint étkezett, mi is gyorsan bűnbe estünk. 

A lombik alatt pedig a 160g CH diétát csináltam, amire szintén nehéz volt átállni, mert ha nem számoljuk a szénhidrátbevitelünket el sem hisszük mennyit fogyasztunk belőle egy nap - és mi tagadás rengeteget. Végül a szülés után ez ismét borult, mert a szoptatás miatt szénhidrátot kellett ennem szénhidráttal és ugyan próbálok figyelni rá, de nem mindig sikerül. 

Hogy most milyen étrendet szeretnék kialakítani? Leginkább a paleohoz hasonlót. Sok hús és zöldség, de nem vonom meg a pékárut, de nem is zabálom magam tele vele. A cukrot, nasikat próbálom kerülni - persze van egészséges nasi is azok jöhetnek. 

A lombik alatt vált jó szokásunkká a doki által javasolt mindennap egy kevés száraz vörösbor, ezt a rituálét sokáig megtartottuk, azonban most már ez is hanyatlóban van - pedig ha egy orvos javasolja mindenképp meg kell fogadni.

Régebben hihetetlenül sok szabadidőm volt olvasni, akár reggel, vagy a metrón munkába menet, vagy épp a munkában - este szinte soha nem olvastam, mert valahogy nem vagyok az az este lámpafénynél olvasni szerető lány ( mióta Dorka van azóta ilyen vagyok, helyesbítve sötétben Dorka mellett telefonon olvasós ) . Jelenleg csak este van időm olvasni, és ilyenkor is telefonról leginkább, pedig szeretem a könyvek illatát. 

Rengeteg mindent olvasnék, gondolataimban tornyosul előttem az elolvasásra váró könyvtorony - Vekerdy, Fábián Janka, Asimov, az iskolai kötelező olvasmányok, klasszikusok, háborús könyvek ).

Nagyon jó érzés megtapogatni, csodálni és persze a hibákat keresni az általam varrt dolgokon, és nagyon sok tervem, ötletem van arról mit szeretnék varrni ( javarészt az anyag is készen áll ), de egyszerűen még ha magára a varrásra ( mert az gyorsabb ) napközben több részletben lenne is időm, a szabásminták elkészítésére és az anyagok kivágására nincs - és ezeket sajnos Dorka mellett nem is tudom csinálni. Lelkes segítő lenne ő, de egyelőre csak hátráltat - és a tű és olló egyébként sem való egy egy éves mellé. 

Az egyetemen azt mondtam soha, de soha többé nem fogok tanulni ha ezt befejezem. Ám ezt is megértük, hogy az ember lányának az itthonlét alatt annyira eltompul az agya, hogy egyszerűen vágyik az új befogadására. Pontosan nem tudom mit tanulnék - orosz vagy spanyol nyelvet, esetleg egy szakfordító vagy tolmács képzést elvégeznék, vagy szívesen megtanulnék profin fényképezni ( ha már itt tartunk egy klassz fényképezőgépet is szeretnék). Ha újra kezdhetném nem közgazdaságtant tanulnék - ha egyetemről lenne szó akkor már legyen állatorvosi, ha szakképzésről akkor pedig cipésznek tanulnék.