Imádom a Karácsonyt, de tényleg, főleg amikor csodák csodájára még havazik is, de ezen az éven inkább kihagytam volna. Nagyon örültem, hogy saját kuckóban töltjük, és nagyon akartam is, hogy ekkor már itt lakhassunk, de a sok teendő, a gyors tempó miatt most nem volt az igazi.

Úgy gondolom a Karácsony általában nem a pihenésről szól úgy egyébként sem, mindegy hogy költözik, vagy 100 éve egy helyen lakik az ember lánya. 

Az emberek egyik fele már több héttel az ünnepek előtt a menüt tervezi, ajándékokon töri a fejét, a másik fele úgy véli jaj van még idő, aztán kettőt pislog és 3 nap múlva Karácsony, az üzletek tömve, minden kifogyóban és kétségbe esve szaladgál az üzletek között ajándékokat hajkurászva, szentségelve a hosszú sorok miatt. 

Nos, emiatt idén mi az utóbbi kategóriába tartoztunk. Tisztában voltam vele, hogy mikor fogunk költözni, de valahogy annyira nem volt ötletem az ajándékok terén, hogy egyszerűen nem volt kedvem boltokat járni már novemberben emiatt ( és titkon bíztam benne, hogy a költözés kb. 2 napot fog igénybe venni és még tengernyi időm lesz ). Nem így lett sajnos, ezért a bevásárlást is 22-én sikerült elintézni, amikor már annyira voltak a boltban, hogy mozdulni nem lehetett - bár szerencsére a kasszánál nem volt sor- ellenben a parkolóban igen. A parkolóban már éppen kiszállni készültem a kocsiból és jelezve a nem túl kedves kopasz úrnak, hogy mi nem elé szeretnék befordulni hanem keresztbe továbbhajtani, ezért legyen szíves nem rátapadni az előtte álló autóra, hogy ezt megtegyük, amikor Dávid közölte, hogy visszatolat és megpróbál máshol kimenni. Én ilyen dugót áruházi parkolóban még nem láttam. A parkolók közötti kis "utcák"- ban hatalmas kocsisor gyűlt össze, és egyszerűen nem engedték ki azokat az autókat sem, akik még nem kifele szeretnének menni, csak szimplán tovább hajtani egy soron következő üzlethez. Nem értem miért fájt volna nekem nem előre gurulni 40 centit, hanem azt mondani tessék menj csak át előttem keresztbe,, hiszen én úgyis csak 1 métert teszek meg negyed óra alatt. Dehogyis, úgy tapadt az előző autóra, mintha fegyvert tartanának a fejéhez. Vérre menő harc volt minden centiért. Végül Dávid visszatolatott és egy másik útvonalon hamarabb kijutottunk. 

Fenyőfát is mindig időben vásárolunk, most ez is elmaradt és már aggódtam is, hogy nem lesz szép fánk, mert nem igazán találtunk olyat ami tetszett volna és nem csillagászati összegeket kértek el érte. Végül rálelt Dávid egy szemrevaló kisebb köpcös fára, így haza is hoztuk gyorsan. ( a fenyőárus egy frankó géppel még olyannyira meg is faragta az alját, hogy Dávidnak csak picit kellett igazítania rajta, így a hagyományos káromkodás a fa faragás közben elmaradt. Másnap pótolta, amikor a céklalevet ráborította az új világos színű szőnyegre - mégis csak káromkodással teljes az ünnep )

Az ajándékok elmaradtak, mert azok beszerzésére már tényleg nem maradt idő. Gondoltunk rá, hogy elszaladunk könyvet venni, mert ugye olyan ajándékot kell venni aminek az ember saját maga is örülne, de jó könyvet választani is nehéz , erre pedig nem volt energiánk. 

Dorka ajándékát még "időben" sikerült megrendelni, tulajdonképpen az utolsó utáni percben, de örültem, hogy legalább neki lesz valami a fa alatt. Amit kapott az egy Varázspalló , amit tulajdonképpen számtalan módon tud használni a gyerek, és mi felnőttek is egyaránt. Igazából Dorka ehhez még nem is elég idős, mégis nagyon örül neki, és sokat játszik vele. Csúszdázunk rajta, felmászik rá, libikókaként is funkcionált már. Tényleg nagyon klassz ajándék volt. 

Itt még nem ért véget a sok-sok teendő, nem ültünk nyugodtam, mert a költözés miatt az volt tervben, hogy inkább bevállaljuk az ebéd elkészítését, minthogy hazautazzunk. Nem szerettem volna viszont 25-én hajnalban kelni és az egész délelőtt főzéssel tölteni, így a 24-e telt a sütéssel-főzéssel kisebb - nagyobb szakaszokban. 

Tulajdonképpen ez a része minden családnál így van. Vannak akik a főzést vállalják, és vannak akik inkább utaznak. Egyik sem egyszerű, ez is és az is fárasztó. Talán picit túl nagy feneket kerítünk az ünnepnek. 

Ma már Karácsony másnapja van, és még csak ma sikerült kimennünk nyugodtan sétálni egyet, ma nem kellett főznöm, mégis gyorsan elment a nap. Tavaly Dorka még kis apróság volt, amikor nem fájt a pocakja szépen aludt, vagy nézelődött, így volt időm pihenni, leülni filmet nézni és olvasni, de idén a karácsonyi maratoni tévézések, a sok-sok pihenés elmaradt. Mindezért ellenben kárpótol, hogy vele együtt díszítettük a fát, hogy próbált segíteni feltenni a díszeket, és hogy nem akarta egyszer sem magára rántani a fát, reggelente és este pedig ragyogó szemekkel és tátott szájjal veszett el a fenyőfa fényében. 

Nálatok hogyan telt a Karácsony? 

Ha nem dolgoztok a két ünnep között pihenjetek sokat :)