Be kell valljam nem úgy haladok a könyvkihívással, ahogy azt terveztem.

Nem sikerül minden héten elolvasnom egy könyvet, aminek többek között vagy az az oka, hogy mindig van valami - de tényleg. ( pl. Dorka most közel 1,5 hónapig beteg volt, kiderült, hogy asztmás - ezalatt pedig nekem 5 napig egy begyulladt bölcsességfog keserítette az életem ). Egyszerűen mindig tényleg történik valami, ami miatt az otthoni teendők csúsznak és ennek az olvasás látja kárát. A másik oka, hogy van egy olyan rossz szokásom, hogy egyszerre akár 3-4 könyvet is olvasok, nem tudom miért. Olyan ez mint, hogy az újságot hátulról kezdem olvasni, vagy hogy mindig elolvasom az utolsó sort a könyvekben. 

Négy könyvről tennék említést dióhéjban, melyek közül kettő nagyon tetszett, kettő pedig elég döcögősen lett befejezve.

Ami nem tetszett:

Elég sok ismerősnek ajánlottam korábban a Boltkóros sorozat első pár részét, de Kinsella stílusa sokaknak túlzás, amolyan lehetetlen karaktert formál meg Becky személyében, én ennek ellenére könnyed olvasmányként nagyon szerettem. Volt amikor én is azt mondtam, oké ez már sok, de alapjában véve szimpatizáltam vele. Az utolsó részek már nem fogtak meg annyira, de ha elkezdek egy sorozatot akkor szeretem befejezni. 

A korábbi könyveket már jó régen olvastam, gy még az eleje a könyvnek izgalmas volt, ahogy visszaemlékeztem ki- kicsoda, vagy hogy mi is volt pontosan az utolsó részben , de idővel unalmassá vált, és bosszantóvá, hogy egy klassz sorozatot miért kell ennyire és ilyen soká továbbvinni.

A könyv nem adott új élményt, nem találtam sem könnyednek, sem viccesnek csak vártam, hogy legyen már vége.

Szóval a sorozat első 4-5 része teljesen élvezhető, de utána már inkább érdemes új könyv után nézni.

Tesóm hozta el nekem ezt a könyvet, mert mindketten nagyon szeretjük az író nőt  és mert neki nagyon tetszett a könyv. Kertész Erzsébet mindig életrajzi eseményeket mesél el, melyek kizárólag nagy tetteket maguk után hagyott nőkről szólt. Szonya kiskora óta matematikus szeretne lenni, ami egyáltalán nem egyszerű kívánság az 1800as évek végén, ezért úgy dönt férjhez megy és a férje segítségével újra elkezd tanulni , és ugyan a hazájában nem akarják elfogadni, de idegen országban tanulhat és taníthat. Azért, hogy ezt elérhesse szerelem nélkül kellett férjhez mennie és számomra ez a szerelmi rész volt az ami nagyon nyomasztóvá tette a könyvet. Meguntam, hogy egyszer a férfi szerette Szonyát, majd később Szonya is őt, de nem mondta el neki. Majd ez a huza- vona ment egészen a könyv felééig, amikor is a férje meghal és egy új férfival hozza össze a sors, akivel szintén ugyanezt a szeret-nem szeret csiki-csuki játékot űzik. Számomra emiatt élvezhetetlen lett a könyv, és botrányosan lassan tudtam csak haladni vele. 

És akkor lássuk azokat, amelyek tetszettek.

Igazából ez nem felnőtteknek szóló könyv, és nem is Dorka korú gyerekeknek, most mégis sikerült megbabonáznia minket és ez volt a második könyv, amit együtt olvastunk. Viszonylag lassan haladtam vele emiatt, mert ő nem volt mindig olvasós / figyelős hangulatban ezért mindig vártam.

A történet nagyon kedves, és tényleg élvezhető minden korosztály számára - Dorka sok új dolgot tanult belőle és  világítótornyokat már első olvasás után megmutatta hogy hol is vannak. 

Hihetetlen, hogy a gyerekeknek szóló könyvek nyelvezete mennyivel színesebb és ezáltal még élénkebbé válik az ember képzelő ereje. Tényleg Dorka is érdeklődve hallgatta, pedig nem szoktam egy-egy szereplőnél megváltoztatni a hangom, de megkönnyítették a dolgom a részletgazdag leírások.