Lassan egy éve már, hogy Dorka megkapta a szemüvegét és emlékszem az arcára, amikor feltettük a szemére és hirtelen kitisztult előtte a világ - mondanom sem kell, a könnyeim küszködtem. 

Ledöbbenve hallgattam, amikor a doktornő azt mondta szemüvegre van szüksége, sejtettük, hogy esetleg ragasztani kell majd, hiszen láttuk, hogy befele húz a bal szeme, főleg ha közelre próbált fókuszálni de nem gondoltuk, hogy ennyire rossz a helyzet. 

Dorka közelre nem lát rendesen, +2-es a szemüvege, és annyira büszke vagyok rá, mert olyan ügyesen viseli, és tudja, hogy ez jó neki, ugyanakkor mégis rengetegszer vagyok szomorú miatta, hogy szüksége van rá . Persze tudom, hogy most kell segíteni ezen, valószínű, hogy ki fogja nőni, egészséges lesz a szeme de mégis rossz a szívemnek. 

Ahogy megkapta, aznap még nem nagyon engedte , hogy rajta legyen, akkor tanult járni úgy hogy a kezünket fogta és próbáltam gyorsan rávarázsolni és elkapni a kezét, és sétálni vele, hogy mielőbb megszokja. Nem erőltettük, amikor le szerette volna venni engedtük neki, és másnap reggel amikor ráadtuk ébredéskor már nem is akarta levenni, aznap körülbelül már csak 2-3 óra volt az az időszak amikor nem viselte. 

Annyira cuki benne, és jól áll neki, hogy amikor már nincs rajta furcsa anélkül látni az arcát, de ennek ellenére mégis vannak olyan pillanatok , amikor szeretné levenni, de indulunk kell valahova és muszáj felvennie, vagy amikor bepárásodik a szemüvege és későn veszem észre, vagy nagyon mancos és azt nem veszem észre rögtön, olyankor sajnálom, hogy hordania kell, és néha pityergek amiért viselnie kell. 

Szerencsések vagyunk, hogy ilyen okos és tudja, hogy jó a szemének, és amikor szeretné levenni megengedjük neki. Sőt volt alkalom, amikor tv nézéskor levette és saját magától kijelentette, hogy így jobban lát. 

Sokat javult a szeme, már nagyon szépen tudja szemüveg nélkül is párhuzamosan tartani a két szemét, így a legutóbbi kontroll előtt azt hittük, hogy vagy marad ugyanez a lencse még, vagy kap egy kisebbet, mert az egyértelmű volt, hogy még nem hagyhatja el. Ehelyett azonban új szemüveget kap és a mostanit és az újat felváltva kell hordania. Tulajdonképpen a jobb szeme nem dolgozik annyira jelenleg, mint a bal, főleg akkor ha távolra kell nézni, és mivel ő nem engedi, hogy takarjuk a szemét, ezért ezt szemüveggel oldják meg. Ez úgy néz ki, hogy a jobb lencse maradt +2-es, a bal lencse viszont +4-es, így ezzel nem lát, és olyan mintha le lenne takarva a szeme. Nehéz volt elképzelni, de nekem is megmutatta a doktornő, és tényleg hihetetlen ahogy az agy és a szem rögtön átáll.

Amikor megkapta először látszott rajta, hogy nagyon zavarja, kapkodta a szemét ( neki ugye Nystagmusa is volt/van ), és nem értette mi a helyzet, hogy hova is "tegye" a szemét, de gyorsan megszokta és szinte csak azt akarta hordani. ( persze ez valószínű azért volt, mert tudta, hogy az új, de a lényeg, hogy nem ódzkodott tőle ). 

Ebből is látszik, hogy mennyire okos és ügyes, de mégis folyton ostorozom magam . Leginkább abból fakad szerintem az aggodalmam, hogy én el sem tudom képzelni milyen neki, hogy amikor nincs rajta szemüveg hogyan lát, vagy amikor rajta van, vagy amikor mancos és nem szól, akkor hogyan lát. Nem tudom meddig lesz rá szüksége, fogják-e csúfolni miatta ? Most még érdeklődnek a vele egykorúak mi is az, aki picit nagyobb megkérdezi, hogy az igazi szemüveg-e , miért kell az neki? De később? Amikor már olyan gyerekkel találkozik, akik csúfolódnak - és amikor már ő is érti mi az a csúfolódás és rosszul esik majd neki?

Szóval van néhány aggályom, de boldog vagyok, hogy nincs komoly bajunk, hogy mindent megért, hogy tudja ettől fog meggyógyulni a szeme, és hogy egyáltalán meggyógyulhat, hiszen ha mínuszos lenne nem javulhatna. 

Olyan furcsa, hogy egyre több kisgyereket látok szemüveget - persze elképzelhető, hogy eddig nem figyeltem, de olyan hihetetlen, hogy már egy gyereknek is mennyi betegsége lehet, pedig ők még új csodák, életerősek, és csak játszaniuk és nevetniük kellene és mégsem kíméli őket ez a nagybetűs Élet.