Szeretek a Pinterest-en nézelődni, mert sok szép dologba lehet belebotlani - az egyik ilyen volt, egy babaruhákból készült takaró is. Sokáig nem is nagyon foglalkoztam vele hogyan készült, csak kiválogattuk Dáviddal a Dorka ruháit, és megrendeltem a takaróhoz a pihe-puha minky-t.
Később a Varrómamik csoportban Facebook-on ismét belefutottam egy ilyen takaróba, ahol már kivesézték milyen technikával készült, én is beleástam magam, azonban előtte tesztelni szerettem volna a tudásom. Dávid "játszós" pólói szinte ömlenek ki a szekrényből, ezért eszembe jutott mi lenne ha az egyetemi pólóiból neki is készítenék egy takarót, mert ez még ha nem is lesz olyan tökéletes akkor is hasznosabb funkciót töltenek majd be, mint a szekrényben.
Rendeltem hát gyorsan sima fehér pamutvásznat, amire a pólókat kellett applikálni, és szürke színű minky-t, ami tulajdonképpen maga a takaró és nagyon puha. Az applikáláshoz szükség volt még felvasalható vetexre, ezt is gyorsan beszereztem és alig vártam, hogy hozzákezdjek.
Az applikálás nem bonyolult, egy youtube-os videó segített elsajátítani mit hogyan kell. A lényege a , hogy az applikálandó anyagra rá kell vasalni a vetexet, és a gépet nagyon sűrű cikk-cakk öltéshez kell beállítani, a többi pedig szinte megy magától. Igen, de leginkább ez a kisebb anyagdaraboknál működik, a nagyoknál már jobban kell figyelni, és rengeteg helyen letűzni az anyagot, hogy ne csússzon el.
Mivel én pólókkal dolgoztam szinte csak nagy darabokat applikáltam, volt is csúszás az elején, amíg rá nem jöttem, hogy több helyen kell letűznöm, azonban fedik egymást az anyagok, így sikerült eltüntetni a hibákat.
A takaró 3 hétig készült. Volt olyan nap amikor nem tudtam hozzányúlni, volt, hogy Dorka sokat aludt, sokat tudtam vele foglalkozni, de leginkább amiatt lassú, hogy elég aprólékos. A pólókat szét kellett vágni, elrendezni a pamutvásznon. Minden egyes darab elkészülte után ismét az anyagok egy részét elhelyezni, hogy lássuk mi-mit fog fedni, melyik rész következik. Amikor befejeztem végre az utolsó darab felvarrását is, azt hittem innen sima ügy lesz, összeillesztem a minkyvel, levarrom és kész. Igen, azt hittem...
A minkyvel dolgozni szintén nagyon nehéz. Ennek a körbetűzése is rengeteg időbe telt ( amit Dorka sem könnyített meg, mert mindig "segíteni " szeretett volna, hiába mondtam a mondókát, hogy Kés,villa,olló és jelen esetben a gombostű gyerek kezébe nem való.
Az első rövidebb oldalt nem tűztem le sűrűn, aztán már amikor a varrógép alá tettem a takaró sarkát és több réteg anyagot ( és én még gondoltam rá, hogy teszek közé egy vékony bélést, hogy még melegebb legyen ) próbáltam begyömöszölni a varrógép tűje alá, akkor kezdtem sejteni, hogy ez nem lesz egyszerű. Féltem, nehogy bekapja az anyagot a gép, hiszen a vastagsága miatt, nem tudtam fogja-e vinni, aztán ahogy szedegettem ki a gombostűket, és nem tartottam elég erősen az anyagot szépen el is csúszott. A másik három oldalt már nagyon sűrűn tűztem és nagyon erősen tartottam, de még így vissza kellett bontanom 2,5 oldalt és újra varrni.
Komolyan nem volt egyszerű, és nagyon durván kivert a víz amíg rávarrtam, mert tényleg nagyon csúszik és borzasztó nehéz és vastag lett a takaró - nem egyszerű tolni, húzni, illeszteni a gép alatt.
Végül az első nyisszantások után 3 héttel sikerült befejeznem. Dávid is megjegyezte milyen nehéz, de jó meleg és puha.
Most 2 napja már nem varrtam, ha időm engedi belekezdek a CsoDor takarójába is, bár azt az első egy évének a kedvenc ruháiból szeretném, és vannak kevésbé hosszadalmas projektek is a tarsolyomban....csak az időm véges. Ha ti is nekivágnátok kérdezzetek bátran.
