Nemrég kapott egy készletet amiből nagyon magas tornyot lehet építeni azóta ez a játék áll első helyen. A poharakat szereti forgatni is, mindegyiket vagy a szájával lefele majd vissza és a nagy pohárból a kisebbeket kiválogatni. A sok építőpohár egy vödörben van aminek a teteje egy formabedobó és a kör és a négyzet alakot már egész szépen megtalálja egyedül és bedobja az odaillő formát.

Igazából rengeteg játéka van, és sajnos ezek közül sokkal nem is játszik - pedig valamelyik tényleg igazán klassz ( a játékidőben előfordul hogy Dávid vagy én szívesebben játszunk a kacatokkal, ő pedig megy felfedezni - éljen a visszaagyerekkorba életérzés ) .

Őszintén szólva nem is tudom mivel kellene a nagykönyv szerint játszani egy egy éves gyereknek, és még nem is olvastam utána . Mi egyszerűen csak játszunk, beszélgetünk, éneklünk, mondókázunk. Mindig elmondom neki melyik játék micsoda, milyen színű, milyen alakú, mire szolgál, mikor használjuk - és ez mindenre igaz, nemcsak a konkrét játékaira.

Kisbaba kora óta sok mesét hall, sokszor lapozzuk együtt a könyveket, ezért a könyveket is nagy szeretettel nézegeti, lapozza, olvassa. Mindig rámutat valamire és azt mondja "Káá" , tulajdonképpen minden Káá, vagy Káó. Érdekes, mert tényleg mindent Ká-val kezd, de a végére sok variációt használ, másképp artikulálja így a maga kis babanyelvén ő tudja és nagyjából mi is, hogy mire gondol. Sokszor veszi elő magától a könyveket, és ugyan még nem feltétlen rendeltetésszerűen foglalkozik velük, de lapozza őket. Nekem már ez is elég, mert ez egy jó jel, hogy elnyerték a könyvek a szeretetét.

Nekem nagyon fontos hogy rövidebb ideig legalább egyedül is képes legyen játszani mert amikor dolgozok nem tudok minden percben odaszaladni hozzá. Persze beszélgetek vele olyankor is és mindent megmutat, és ha látom rajta hogy igényli hogy most már ott legyek akkor nyilván megyek és játszok vele , de örülök hogy egyedül is feltalálja magát. Amikor befejezem a munkát, akkor csak az övé vagyok egy időre és játszva tanulással töltjük az időt. 

Amikor kicsi voltam nagyon szerettem a kézre felvehető bábfigurákat, és nagyon jó látni, hogy Dorkát is leköti, érdeklődve figyeli ha a rénszarvas beszél hozzá, vagy ha a többi kisállat hangját utánzom. Segíti az ő és az én képzelőerőm is, így mindketten mókázva tanulunk . ( erről eszembe jut, amikor a Jóbarátokban Joey is a báboktól tanulja meg az élet nagy dolgait )

Bábokat szeretnék még neki varrni, mert véleményem szerint tényleg az egyik legkreatívabb tanulási forma a kisgyerekek számára, bár hangokat utánozni nem tudok, az előadásom nem a legélethűbb, de azért egy kisgyereknek talán még élvezhető. 

A rossz idő beköszöntött, és nem mindig tudunk kimenni napközben sétálni, vagy játszózni, így készítettünk hétvégén egy matatófalat, mert folyton tiltott dolgok érdeklik ( kábel, konnektor, kulcsok ésatöbbi ), ezen pedig sok új érdekes nem éppen gyereknek való eszköz található. Erről majd külön írok, de ez is egy nagy kedvenc lesz - legalábbis úgy tűnik, vagy lehet még tart a minden csoda három napig tart időszak.

Nektek mik a kedvencek? Jobban leköti egy üveg üres flakon, vagy egy doboz szerszám a gyereket mint a Fischer-price? 

Szép Napot Nektek és jó játékidőt !