A labda kiszabása kicsit időigényes, az összevarrása gyors, majd az egyes részek kitömése ismét lassítja picit a folyamatot, de összességében tényleg nagyon egyszerű az elkészítése.

De kezdjük az elején. 

Mire lesz szükségünk?

Szóval, a műzlis tálat körberajzoljuk, és felosztjuk 4 egyenlő részre. Az egyik felét kivágjuk, a másik felét még kettévágjuk, hogy megkapjuk a negyed cikkeket is. 

Ezután, a két negyed cikkelyt egymásra helyezzük a képen látható formában, és körberajzoljuk, ez lesz a sablonunk másik eleme. 

Ha ezzel megvagyunk, akkor jöhet a sablonok körberajzolása a kiválasztott anyagon. Mindkét részből 12-12 db-ra lesz szükségünk. Ez lehet tényleg bármilyen anyagmaradék, akár egyszínű, akár többféle mintájú, tényleg nem számít, a labda minden variációban jól fog kinézni, ráadásul a babák szeretik a színes dolgokat.

( Én egy labdát korábban elkészítettem, az új labdához a sablonok ki vannak vágva, de tömőanyag hiányában még várakoznak a varrásra, így a következő fotók a várakozó sablonból, és a már kész labdáról készült varrási folyamatból fognak állni , ez ne zavarjon meg senkit )

Átrajzoltuk a sablonokat, készen vagyunk a szabással, ekkor következhet a varrás. Színt színnel szembe fordítunk, és a kis szirom formájú anyagot a félkör egyik széléhez illesztjük, majd egyenletesen végigvarrjuk. Ezután kettéhajtjuk a félkört, és a már hozzávarrt kis szirmot a félkör másik íves részéhez illesztjük és ezt is összeöltjük, majd jöhet a félkör alja, az egyenes rész, amit nem varrunk végig teljesen, hagyunk körülbelül egy 2cm-es lyukat, amin keresztül kifordítjuk az anyagot, majd kitömjük. 

Ha kitömtük, és utána kézzel összeöltöttük a lyukakat, akkor három cikket összevarrunk a sarkoknál, majd a közepén is. 

Ha ezzel is végeztünk, akkor pedig jöhet az egész összevarrása, ami úgy történik, hogy a sarkakat szintén kézzel összeöltjük és a végén kialakul belőle a labda.

                                     

Készen is vagyunk :) 

Ha tetszett, szeretnéd elkészíteni, de valamit úgy írtam le, hogy nem érthető írj bátran segítek :)

Kellemes varrogatást!

Már nagyon régen szerettem volna beiratkozni, de sosem volt merszem, azonban most a szülés után valamiért tényleg úgy éreztem muszáj kilépnem a komfortzónámból, nem vagyok én olyan nyeszlett megy ez nekem is ( egyébként is, csak elkezdeni nehéz valami újat ). 

Az első óra előtt már rögtön egy 5 alkalmas bérletet vettem, ezzel is ösztönözve magam, hogy ne adjam fel akkor sem ha az első óra után picit csalódok az erőnlétemben. Persze minden gyakorlatot fokozatosan sajátítunk el, de ez akkor is teljesen más mint egy edzés Rubint Rékával. Nem bántam meg a bérletet, az óra után alig vártam a következő alkalmat. Igaz, hogy rettentően elfáradtam, de mégsem éreztem magam fizikailag gyengének, inkább egy nagy löketet adott még az este további részére. 

Az órán a csajok riogattak az izomlázzal, viszont másnap reggel semmit nem éreztem, csodálkoztam is, hiszen tényleg a béka segge alatt van az erőnlétem, pedig volt ám nekem nagyon feszes hasam és szép fenekem is....azonban délutánra szépen megmutatta magát az az izomláz. A karom alig bírtam a fejem felé emelni, és a kék-zöld foltok is megjelentek a lábamon, ami szintén a kezdők jutalma. 

Azóta már a bérletem lejárt, legközelebb már az újat kezdem, mert a lelkesedésem töretlen. Az óra amire járok összevont, ami azért klassz mert látom, hogy a további szinteken mit tudnak a lányok, ami plusz motiváció. Nagyon várom, hogy én is olyan könnyedén és kecsesen mozogjak a rúdon mint az oktató ( na jó olyan talán sosem lesz ), de mint a 2-3-as szinten lévő lányok, az nem lehetetlen. Egyelőre az is nagy dolog már számomra, hogy az utóbbi 2 óra után nem lettem foltos, és hogy attól függetlenül, hogy nem tudom megcsinálni pontosan a gyakorlatokat, azt tudom, hogy mi a hiba ☺

Szép lassan haladok előre, nem adom fel , mert ez tényleg egy olyan sport és közeg, amiben nagyon jól érzem magam.

Mindig úgy képzeltem, hogy fiatal, pörgős anya leszek, többek között azzal idilli elképzeléssel, hogy mindenhova el tudok menni majd a lányommal/fiammal, sosem unatkozunk, a gyerek tolerál minden szituációt. 

Amikor hazahoztuk a kórházból Dorkát és kezdődött a sírós, hasfájós időszak ez nagyon utópisztikus tervnek tűnt, azonban január óta tényleg minden megváltozott -egy boldog, nevetős, kiegyensúlyozott baba anyukája lettem. Februárban már bátor voltam és bevállaltam vele egy hajvágást, mert már sehogysem állt, ismét erősen hullani kezdett, ráadásul a lenövés sem akart kikopni, ezért muszáj voltam megszabadulni tőle. Ritkán kavarognak ilyen gondolatok a fejemben, mert mindig hosszú hajam volt, ez a harmadik alkalom, hogy többet vágattam mint 15 centi, ennyire rövid pedig még sosem volt a frizurám mint most. Szóval ilyenkor gyorsan kell időpontot kérnem mielőtt még meggondolnám magam, ami még az első nyisszantás előtti másodpercben is megtörténne  ha nem becsukott szemmel , fogaimat szorítva ülnék a székben az első percekben. Valamiért mégis mindig elégedetten távozom. Szinte könnyebbnek érzem magam, és frissnek, nem látom a lakásban szerteszéjjel a hajszálaimat, nem kell órákig vasalnom, szárítanom, fésülnöm, de egy idő után mégis vágyam a régi hajamra, és alig várom, hogy ismét derékig érjen. A tincseim haláltánca körülbelül órás elfoglaltság volt, de Dorka nagyon szépen aludt, majd az ölemben játszott körülbelül 40 percet, a maradékban pedig nyafizott egy kicsit, de így is rettentő büszke voltam rá.