Minden anya álma, hogy 3 tökéletes évet eltöltsön a gyerekével otthon, de valljuk be az utolsó éven kapott GYES ma már egy tankolásra és egy csomag pelenkára sem elegendő, ezért sokan kényszerülnek bölcsődébe beíratni és hozzá szoktatni az élet nagy mókuskerekéhez a gyerekeket. 

Mi szerencsések voltunk, mert dolgozhattam itthonról ( tudom már elég korán visszamentem, de másképp nem ebben a lakásban ülnék most  - és ha visszamehetnék az időben nem is érdekelne, hogy éppen hol ülök ) , azonban év elején kiderült, hogy nem kapom vissza a 8 órás munkám, a cégnek elegendő vagyok így is. Jó nekik. 

Ahogy ez kiderült, megbeszéltük, hogy akkor megpróbáljuk a bölcsit, és 2019-től új munkahelyet keresek. Szándékosan nem kezdtem el már akkor keresni, mielőtt kezdte volna, mert Dorka asztmás és neki egy kis nátha is rámegy a hörgőjére, és befullad, elég nehezen jön ki a betegségből ilyenkor, és a fül-orr-gégész azt javasolta ne is vigyük bölcsibe, mert javarészt otthon tölti majd a napjait betegen a gyerek. Mivel láttam rajta mennyire élvezi egész nyáron a gyerekek társaságát, és már tényleg nehezen tolerálta, hogy dolgozok ennek ellenére az volt a felállás, hogy megpróbáljuk és megnézzük mennyit lesz beteg. 

2360.

Én voltam a 2360. nő a meddőségi intézetben ahová jártunk , akinél sikeres volt a beültetés. Nagyon régen volt, de ha becsukom a szemem, ott vagyok ismét remegő térdekkel a műtőben a petesejtleszíváskor, majd a visszaültetéskor, és amikor az orvos közli, hogy 2 petezsákot lát, benne két apró Élettel, és beinvitálja Dávidot, aki bizton állította, hogy ő ugyan nem fog bejönni, csak a fényképet nézi meg. 

Nem tudom, ki követi Pataki Zita és a férje sorsát, éppen most készítenek vlogot arról, hogyan készülnek a 9. lombikra. 8 lombik, 8 sikertelen beavatkozás és még mindig kitartanak az álmuk mellett, mert hát mi mást tehetnének és készülnek az utolsó alkalomra. Hihetetlen erő kell ahhoz, hogy ezt a sok hosszú évet végigcsinálja egy pár. A számtalan vizsgálat, a rutinszerű vérvételek, a lelki és testi megterhelést csak azok érthetik, akik túl vannak ennyi év kudarcon. 

Már sokszor mondtam, hogy sejtésem sincs , én hogyan reagáltam volna ha nem sikerül az első alkalom, és akár a második vagy harmadik sem. Mögöttünk "csak" 15 hónap küzdelem áll, mert mi rögtön tudtuk, hogy valami nem kerek és onnantól kezdve azonnal indítottuk a mókuskereket és úgymond pörgettük az eseményeket, minden megtettük azért, hogy mihamarabb ott legyünk ahol tudnak segíteni. 

2018-ban bebuktam a könyvkihívást. 

17 könyvet sikerült teljesen befejeznem. Sajnos van egy rossz szokásom, hogy egyszerre több könyvet olvasok - telefonon és hagyományos könyv formában szinte mindig van párhuzam, de legtöbbször a kézzel fogható könyvek esetében is, mert nem mindegyik fog meg egyformán és a hangulatomtól függ melyiket választom. Szóval így függőben van még 3 könyv , ami várat magára. Ha ezeket is hozzávesszük, nem teljesítettem azért olyan rosszul. 

Bejegyzés sem született mindenről, de idén megpróbálom majd picit sűrűbben posztolni az ezzel kapcsolatos és egyéb tartalmakat is. Lényeg a lényeg ismét belevágok, és ha ezt nem is a Szabados Ági féle Nincs időm olvasni kihívást az előző évet tekintve biztos sikerül teljesítenem, hiszen ő havi egy könyvet javasol, ezért ezt a két kihívást megpróbálom majd vegyíteni. 

Az 52 könyv egy év alatt kihívásról itt olvashattok, a 12 könyv 12 hónap alatt kihívást pedig itt követhetitek. 

Sokaknak elveszi a kedvét a sok előírt témakör, olyan ez mint az iskolában a kötelező olvasmányok , később felnőtt fejjel szívesebben olvassuk őket, de széles a kihívás témaköre is, a könyvek tárháza pedig még nagyobb ezért sok könyves blog, vagy szintén olvasni szerető ismerősök ajánlásával rengeteg új könyv megismerésére szert tehetünk, s máris könnyebb a dolgunk.

Egy könyvet már sikerült is befejeznem - igaz, hogy még 2018 év végén kezdtem el, de több mint a fele hátra volt még, így ez most belefér már a 2019-es listámba. Minden éven van egy ilyen könyv, amibe csak belekezdtem év végén és aztán abbahagytam és később az elejétől újrakezdtem, hogy ne legyen csalás. Szerintetek? Csalás vagy belefér?

Kellemes kikapcsolódást Nektek,

Regina

Hihetetlenül vártam a 2019-es évet, nem azért mert a 2018 olyan rossz lett volna, de nem is volt a kedvencem. 

Kicsit feszélyezve éreztem magam az év első napján, amikor azt láttam, hogy már rengetegen posztolták az új évi fotókat, bejegyzéseket az új tervekről, álmokról, célokról - elég nagy volt a hajrá a közösségi oldalakon, én pedig kullogok itt hátul, mert még most az év első hétvégéjén jutottam el odáig, hogy leüljek összegezni a gondolataimat. 

Nálam nagyon ritka az amikor előre készül fotó, vagy bejegyzés, pedig talán jobb lenne, nem lennének ekkora lyukak a bejegyzések között. Az utolsó poszt elég rég született, de az igazság az ,hogy Dorka szinte egész decemberben beteg volt, és elég sokat is dolgoztam mellette, rengeteget rohangáltam és karácsony előtt sikerült nekem is nagyon durván lebetegednem. Dávid volt egyedül talpon, ügyesen vitte a feladatokat , én pedig csak toporogtam egy helyben. Picit talán annyi előnye volt a sok fekvésnek, hogy lenyugodtam , nyertem egy kis energiát az év végére, ugyanis én dolgoztam a két ünnep között és most a héten is dolgozok már, ráadásul egyedül vagyok, szóval ott vagyok ahol a part szakad. No de elég a nyavalygásból, jöhetnek az én céljaim, álmaim, amiket talán ha írás közben hangosan kimondok valóra is válnak.

Hatékony időbeosztás

Az első dolog, hogy szeretném megtanulni tényleg hatékonyan beosztani az időmet, mert ezzel folyton hadilábon állok. Egyszerűen nem tudom, hogyan kellene csinálnom azt ,hogy magamra jusson idő. Helyesbítek, jut magamra idő, este. Az én kikapcsolódásomat az olvasás, az írás, a varrás, és a sorozatok biztosítják, de az utóbbin kívül ehhez mind friss szellemre van szükség, amiből estére nekem már nem jut. Ha hajnalban kelek fel, akkor úgyis elkezdek dolgozni, hogy a délelőtt kicsit lassan teljen, ne kapkodjak. Plusz ezekre a hajnali munkákra szükség is volt, hogy Dorka bölcsis lett , mert azzal, hogy vittem-hoztam rengeteg idő elment ( de erről bővebben egy másik bejegyzésben mesélek ). A megoldás talán az lenne, ha nagyon hajnalban ébrednék, ami kb 4 óra, de nem hiszem, hogy akkor az estét ép ésszel kibírnám. Gondoltam egy percre pontosan beosztott napirendre, de a munka, és az esti altatások nem feltétlen mennek zökkenőmentesen aztán tudom, hogy hiba csúszna a rendszerbe. Tudom sokan küzdenek ezzel, és ha van bevált módszeretek írjatok :) 

Új munka - tanulás

 A második, és talán a legnagyobb, egy olyan munkát találni amit szeretni tudok, amitől nem vagyok idegbeteg és nem kaparom le magamról a bőrt, amiért ismét gép elé kell ülnöm. Dorkát azért írattuk bölcsibe, mert nem vesznek vissza 8 órába, és mert botrányosan utálom a munkám. Az volt a terv, hogy januártól álláskeresésbe kezdek, de a helyzet változott, így most még kicsit ki kell tartanom. Addig, hogy még nagyobb legyen a motiváció és hasznosnak érezzem magam jó volna belekezdeni egy-egy tanfolyamba és az angolomat visszahozni a régi szintre. Soha nem voltam karrierista, a gyerek volt az első, de nem tudom lesz-e/mikor lesz második ezért addig is szeretném kihasználni az időt és fejlődni, tanulni , olyan munkát szerezni, teremteni magamnak amiben jó vagyok, amiben örömömet lelem. 

 Rúdtánc

Nyáron voltam utoljára rúdtáncon, amit több dolog miatt is sajnálok. Egyrészt, mert ez volt az az Énidő, ami tényleg felrázott, amikor teljesen kikapcsoltam, amiből rengeteg energiát merítettem. Kezdetben csoportos órákra jártam, majd magánórára Dorka szeparációs szorongása miatt, de még így is teljesen élvezhető volt. Az energia mellett izmokat, és erőt adott ( persze ebben segített az is ,hogy Dorkát akkor még rengeteget hordoztam, számtalanszor volt ölben ésatöbbi ), a hátizmom nagyon szépen látszott, egész hajlékony lettem, és tényleg jó kondiban voltam. Ez nem is cél, ez fogadalom, hogy ha törik, ha szakad ezt csinálni fogom, mert szükségem van rá! 

Megélni a napokat, az Életet

Életem egyik legrosszabb döntése volt visszamenni dolgozni Dorka mellett. Nem azért mert lusta vagyok, és nincs kedvem dolgozni, egyszerűen csak egyszer kisgyerek az ember gyereke. Ez a család időszaka, a gyereké, az anyáé, hiszen 3 éves kora után ha nem jön a tesó, úgyis visszaáll a mókuskerékbe és csak nagy erőfeszítések árán jut majd annyi idő a gyerekére amennyit szeretne, saját magára pedig még kevesebb. Utólag szoktam rájönni, amikor sok a munka, amikor itthon is bőven akad mit csinálni, és a nap végén hulla fáradtan esek össze, hogy sokszor olyan érzésem van, mintha ott sem lennék az ilyen napokon. Mintha kívülálló lennék, csak csinálom a feladatokat mint egy gép de nem élem meg azt az időt. Nyilván már nem fogok felmondani, de ha lesz még gyerekem ilyen nem lesz, csak Mi leszünk. 

Valahogy bele van kódolva az emberekbe, hogy mindig menjenek valami után, hajtsák a céljaikat, ami szuper dolog, de mellette elfelejtünk Élni. Korábban, amíg Dorkáért küzdöttünk magammal, egyéb álmokkal egyáltalán nem törődtem. Nem mentünk síelni, mert bennem volt, mi van ha sikerült spontán és egy esés miatt történik valami, vagy ha épp akkor lenne a lombik. Nem iratkoztam be tanfolyamokra, nem terveztünk nagy nyaralást - egyrészt mert rengeteg pénz elment a vizsgálatokra, másrészt mert szintén ott volt, hogy nem tudtuk mikor kell egy-egy vizsgálatra mennünk. Kicsit ebben az időszakban lemaradtam az Életről. Bármilyen nagy vágyatok van, tartsátok szem előtt a kicsiket is, hiszen talán az a kis boldogság, amit az adhat is segíthet elérni a legnagyobb álmod. Ne halogassatok semmit, ne sajnáljátok a pénzt, bontsátok fel azt az üveg bort amit különleges alkalomra tartogattok, vegyétek fel a legszebb ruhátok és örüljetek minden új napnak.

Nevessetek, és legyen nagyon Boldog Új Évetek!

Regina

Teljesen beleszerelmesedtem Petra műveibe, amikor rábukkantam Instagramon és végigpörgettem a képeit, majd rákerestem Facebook-on is, ahol még több fantasztikus alkotás tárult elém. Petra is anyuka, méghozzá háromszorosan és ahogy általában az emberek, ő is úgy gondolja a tökéletes névválasztás fontos az ember életében, s ha már ebből nem jut mindenkinek teljesen egyedi, általunk mégis azzá válik. Ő pedig ezt egy rajz segítségével meg is örökíti. 

Nyilván akinek gyereke van, már rá gondol elsősorban, de így hogy a Dorkáé már a kezemben van és komolyan itt van mellettem amióta átvettem a csomagot, azóta azon töprengek unokatesóm kislányának a neve, vagy akár az enyém milyen lenne. Vagy csak egy-egy fontos momentumot, emléket az életemből, hogy vetne papírra szavak nélkül. Mert igen, nemcsak névtáblát készít , hanem egy-egy "egyszerű" képet is. 

Ha szeret rajzolni a csemetéd, ráadásul sokat utaztok akkor vágjatok bele ebbe a szuper egyszerű projektbe és varrjatok egy irkatáblát.

Dorkának állandó utazási felszerelése volt a rajztábla, ami sok helyet foglalt, ezt viszont össze tudom tekerni, és könnyű így nem kell tanakodnom percekig, hogy ezt hová szorítsam be.

Szerintem elég sokan ismerik ezt a játékot, én is régóta szemezgettem vele, azonban én szeretem saját magam elkészíteni Dorka játékait, plusz így olcsóbb is. megvarrni pedig pofonegyszerű, ha érdekel gyertek nézzétek meg, hogyan készült. 

Lassan egy éve már, hogy Dorka megkapta a szemüvegét és emlékszem az arcára, amikor feltettük a szemére és hirtelen kitisztult előtte a világ - mondanom sem kell, a könnyeim küszködtem. 

Ledöbbenve hallgattam, amikor a doktornő azt mondta szemüvegre van szüksége, sejtettük, hogy esetleg ragasztani kell majd, hiszen láttuk, hogy befele húz a bal szeme, főleg ha közelre próbált fókuszálni de nem gondoltuk, hogy ennyire rossz a helyzet. 

Dorka közelre nem lát rendesen, +2-es a szemüvege, és annyira büszke vagyok rá, mert olyan ügyesen viseli, és tudja, hogy ez jó neki, ugyanakkor mégis rengetegszer vagyok szomorú miatta, hogy szüksége van rá . Persze tudom, hogy most kell segíteni ezen, valószínű, hogy ki fogja nőni, egészséges lesz a szeme de mégis rossz a szívemnek. 

Sietsz valahova, dugnád be a fülest, de már megint össze-vissza tekeredett? Bosszankodva csak még jobban összegubancolod? Ismerős? Akkor gyere megmutatom, hogyan varrhatsz egy klassz tokot neki, saccperkábé 15 perc alatt.

Dávid amikor villamoson, metrón utazik általában fülesen telefonál, vagy zenét hallgat és mindig összekuszálódik a fülhallgatója a táskában, ezért egy korábban Pinteresten látott ötlet alapján varrtam neki egy pici tárolót, amit a kulcstartójához, vagy a táskában valamilyen kis pöcökhöz tud rögzíteni. 

Igazából semeddig nem tartott megcsinálni, és sajnálom, hogy idáig halogattam a dolgot, de nem találtam az anyag darabot amiből szerettem volna megvarrni. Átkutattam az anyagokkal teli dobozaim ismét és hosszas keresgélés után ráleltem ( egy másik anyag közé volt tekerve ), és Dorka segítségével ( türelem és érdeklődés a varrás iránt ) leültem és összedobtam ezt a kis szütyőt.

Időnként, egy-egy néma pillanatban amikor Dorka mellett fekszem és várom, hogy elaludjon, amikor csak nézek magam elé a déli kávémat kortyolgatva, séta közben, a játszótéren - bevillan néhány régi emlék, gondolat, egy-egy szó, mondat, egy mosoly, egy arc, egy jelentéktelennek tűnő emlék, de valamiért mégis ott maradt a lelkem mélyén és időnként mintha emlékeztetni akarnának valamire. Nem tűnnek olyan vérre menően mély gondolatoknak , de mégis bennem vannak, amin egészen a hétvégéig nem is gondolkodtam el, hogy miért, van-e oka. Miért hagy bennünk nyomot egy szó, egy dátum? Ki merjük-e ezeket mondani, vagy annyira mélyek, hogy biztosan tudjuk ezek hatással vannak a jelenünkre, az énünkre, ezért inkább megtartjuk magunknak? 

Időtlen idők óta a szekrény mélyén pihent egy kispárna huzat nélkül, s körülbelül pont ennyi ideje szerettem volna rá egy huzatot varrni, de a zipzár téma valahogy visszatartott. Végül ezt az akadályt már átléptem a csendes könyveknél, így csak ki kellett találnom milyet is szeretnék pontosan. Egyik este a Pinterestet böngészve, találtam egy klassz párnát,aminek volt egy nagy zsebe elől, amiben akár könyvet, akár a kedvenc babát lehet tárolni. 

Dorka általában a sátrában kuckózik, ott rajzol, ott olvas és tele van a sátor plüssökkel, párnákkal ezért nagyon örültem, hogy rátaláltam erre az ötletre, mert így nem fog össze-vissza heverni a könyve.